Barcelonában született, anyja guatemalai zongoraművész, apja argentin diplomata volt. Olaszországban végezte az egyetemet, történelmet, irodalmat tanult. 1940-ben házasságot kötött a guatemalai baloldali politikus Alfonso Solórzanoval és Guatemalába költözött, ahol a San Carlos egyetemen tanított. Az 1954-es katonai puccs után Mexikóba menekültek, a Nacional Autónoma de México egyetemen olaszt tanított, és elindította az első gender képzést. Cikkeket és kritikákat publikált, több verseskötete is megjelent. 1972-ben Foro de la Mujer címmel nőjogi témájú rádióprogramot indított, 1975-ben egyik alapítója volt a Fem című feminista lapnak, amely jelenleg is megjelenik (2005-től online). Rendszeresen részt vett az Amnesty International és az International Association of Women Against Repression rendezvényein. 1980 decemberében Guatemalába utazott anyját meglátogatni. Megérkezett a fővárosba, ahol egyike lett annak a közel 45 ezer embernek, aki a diktatúra alatt „eltűnt”. Gyerekei, valamint a mexikói kormány és több nemzetközi szervezet eredménytelenül követelte az ügy kivizsgálását.

Néhány munkája: Poesías; Los dedos de mi mano; Guirnalda de primavera; Elogio de mi cuerpo; Las palabras y el tiempo.   

2014-ben életéről dokumentumfilm készült (Maria Carmen de Lara r. “Alaíde Foppa, la sin ventura”)