Martha és Isaac Pennock lánya, Rebecca 1794. január 6-án született. Isaac komoly földbirtok örököse volt, de felismerte, hogy a független Egyesült Államok már nem lesz arra kényszerítve, hogy a tengerentúlról vásároljon, hanem megalapozhatja saját iparát, ezért létrehozta a Federal Slitting Mill vasművet, amely főleg kerekeket és abroncsokat gyártott.

A sokgyerekes kvéker családban nemcsak a fiúk neveltetésére fordítottak gondot. Rebecca apjától tanult meg írni, olvasni, számolni és lovagolni, majd 12 éves korában bentlakásos iskolába került. 16 éves korában rövid ideig otthon volt és segített kisebb testvérei nevelésében, majd kérésére apja a wilmingtoni női akadémiára íratta, ahol fő tárgyai a kémia és a francia nyelv voltak.

Rebecca megismerkedett Charles Lloyd Lukens orvossal, a két fiatal egymásba szeretett, 1813-ban összeházasodtak. Charles felhagyott orvosi praxisával és apósa gyárában kezdett dolgozni. Pennock – akárcsak előtte lányát – vejét is megtanította a szakma fogásaira. Az egykori orvos remekül boldogult, az ő javaslatára kezdtek el hengerelt vas-, majd acéllemezeket gyártani 1818-ben, először Amerikában. A Susquehanna folyón közlekedő első gőzhajót, a Codorus-t a már Brandywine Iron Works néven ismert gyárukban készült hengerelt acéllemezekből építették. Mikor 1824-ban Isaac Pennock meghalt, a gyárat lányára hagyta, aki férjével együtt sikeresen vitte tovább az üzletet. 1825-ben, 39 éves korában meghalt Charles Lukens is, halálos ágyán megígértette feleségével, hogy nem adja ki kezéből az üzem vezetését.

A 31 éves, negyedik gyerekével várandós fiatalasszonynak nem volt könnyű dolga. Anyja vitatta a gyárhoz való jogát, konkurensei is megpróbálták tönkretenni. Hiába. Rebeccát jogaihoz való bátor ragaszkodása, jó szimatú, merész üzleti döntései, kiváló minőségű termékei az iparosodó nemzet egyik jelentékeny személyiségévé tették. Naplójában írja:

Az udvarházat teljesen rendbehozattam, a munkások új, kényelmes házakat kaptak. Minden igényt kielégítő, de nem hivalkodó hengermű épült, és mivel kazánlemezeink a piacvezetők, annyi rendelésünk van, amennyit csak el tudunk vállalni.

Az amerikai gazdasági depresszió, az 1837-es pánik évekig sújtotta az országot. Rebecca is bezárni kényszerült a gyárat, de – másokkal ellentétben – nem bocsátotta el munkásait. Karbantartó, állagmegőrző munkát végeztek, vagy a birtokon dolgoztak, és amikor nem tudott készpénzben fizetni, akkor zöldségeket, tejet, húst kaptak.

A sikerrel átvészelt évek után a vasgyár újra talpra állt, termékei iránt egyre nagyobb volt a kereslet. Az 1840-es évek végére a gyár remekül prosperált, nem voltak adósságai, peres ügyei – Rebecca úgy érezte, elvégezte a dolgát. A vezetést két vejére bízta, visszavonult. 1854-ben, december 10-én, öt évvel később Rebecca Lukens meghalt.

Emlékére családja a gyárat Lukens Steel-nek nevezte el, ezen a néven működött egészen 1998-ig, amikor a Bethlehem Steel Company felvásárolta. 1994-ben, születésének kétszázadik évfordulóján Pennsylvania állam szenátusa január 6-át **Rebecca Lukens Day**-nek nevezte el.