A XVIII. században és még azután is jóideig az ápolónők nem voltak iskolázottak, az orvosoktól és egymástól tanulták meg a tennivalókat. Lovisa anyja és nagyanyja ilyen nővér volt, gyakran elkísérte őket a betegekhez. Felnőttkorában egy stockholmi családnál szolgált, szabadidejében a környezetében lévő szegényeket gyógyította ingyen. Sikeres kezeléseinek híre terjedt, gazdag emberek hívták és jól megfizették, 1840-től kizárólag orvoslással foglalkozott. Mivel hivatalos papírjai nem voltak  – az orvosi pálya tiltott volt nők számára –  kuruzslás vádjával vizsgálat indult ellene, ami meglepően végződött. Mivel bebizonyosodott, hogy kellő ismeretekkel rendelkezik és eredményesen gyógyít, megkapta az engedélyt orvosi tevékenységének folytatásához. 1852-ben I. Oszkár királytól kapott kitüntetést gyógyító munkájáért.