Camille Claudel francia szobrász (1864–1943)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Camille Claudel francia szobrász (1864–1943)

november 29, 2017 - 18:43

Az Académie Colarossi-n tanult, a kevés főiskolák egyikén, ahol nőket is fogadtak. Alfred Boucher tanítványa volt, aki később Olaszországba költözött, és tanítványait Rodinre hagyta. Rodint egyaránt elragadtatta a 17 éves lány szépsége és tehetsége. Mint Rodin asszisztense, Camille-nak módja volt a mezitelen test tanulmányozására is, ami elképzelhetetlen volt máskülönben egy XIX. századi nő számára. Szenvedélyes kapcsolat alakult ki közöttük, de házasságról nem volt szó – Rodin, számtalan kalandja ellenére, nem vált el feleségétől. Az évek múlásával azonban kapcsolatuk megromlott. Camille egyre nehezebben viselte, hogy Rodin minden percére igényt tart, hogy munkáját is a férfinak kell szentelnie, hogy nincs saját élete és ideje. Szakításuk után Camille lázasan dolgozott, ám műveit egy felháborodott sajtócenzor „erkölcsi okokból” nem engedélyezte kiállítani. Az események megviselték Camillet, elhanyagolta magát, befelé fordult, a paranoia jelei mutatkoztak rajta. Bátyja, a költő és diplomata Paul Claudel, elmegyógyintézetbe záratta, ahol harminc évet töltött, egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig. Mintázni nem engedték, családja soha nem látogatta meg.

Életéről Bruno Nuytten készített Camille Claudel címmel nagysikerű filmet Isabelle Adjani és Gerard Depardieu főszereplésével.

 

 

Forgács Hann Erzsébet szobrász, festő, grafikus (1897–1954)

április 03, 2018 - 17:22

Budapesten született, a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát és művészettörténetet hallgatott. 1925-től  Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. 1927-ben Párizsba ment, ahol az Académie des Beaux-Arts tanulója volt, ott volt első kiállítása is a Salonban. Egyik alapító tagja volt az Európai iskolának. A harmincas években az ún. „harmadik szobrásznemzedék” tagjaként tartották számon. Munkáival rendszeresen szerepelt a KUT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain, hazai és külföldi galériákban, több egyéni kiállítása is volt.

Marguerite Canal francia zeneszerző (1890–1978)

január 28, 2018 - 09:36
Marguerite Canal

Toulouse-ban született zenészcsaládban. Korán megkedvelte a zenét és a költészetet, egyik fő inspirációjaként Charles Baudelaire versiet tartotta számon. Párizsban tanult, 1919-től az ottani konzervatórium tanára. 1917-ben ő lett az első női francia karmester, aki nyilvános koncerten a Palais de Glacé-ban vezényelhetett.Több mint száz dalt szerzett, és Don Juan című szimfonikus költeményével 1920-ban Grand Prix de Rome nyertes lett.

Annie Dorrington ausztrál festő (1866–1926)

március 15, 2018 - 23:01

Annie Whistler Angliában született, 1890-ben apja halála után anyjával és testvéreivel kivándoroltak Ausztráliába. 1892-ben házasságot kötött Charles Dorringtonnal és Perthbe költöztek. Annie festeni kezdett, vízfestményein a helyi flóra vadvirágait örökítette meg. 1900-ban a párizsi Világkiállítás ausztrál pavilonjában voltak láthatók képei. 1901-ben a Western Australian Museum and Art Gallery megvásárolta és kiállította 54 művét. Az elkövetkező években több nemzetközi kiállításon – Glasgow, London, St Louis – mutatkozott be.

Joanna Koerten holland művész (1650–1715)

november 17, 2017 - 21:12

Remekül festett, rajzolt, hímzett, üveget gravírozott, készített viaszmodelleket, a legnagyobb sikereit sziluettvágó tehetségével érte el. Amszterdamban született, tehetős kereskedőcsalád lánya. Gyerekkorában tanult meg művészi módon kézimunkázni, csipkét verni, lerajzolta, lefestette a körülötte lévő embereket, tárgyakat, természetet. Különleges tehetséget mutatott sziluettkészítésben, portrékon kívül tájképeket, vadászjeleneteket, vallásos témájú alkotásokat készített. Posztókereskedő férje boltjában kialakított galériája hamarosan a kortárs művészek egyik találkozóhelye lett.

Sztehlo Lili festő, iparművész (1897–1959)

november 28, 2017 - 15:41

Az üvegfestészet egyik legjelentősebb hazai képviselője Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, amit1923-ban fejezett be. Kezdetben olajképeket festett, európai tanulmányútja után kerámia- és üvegfestészettel foglalkozott, külföldön is komoly sikereket ért el. Az 1934-es párizsi, és az 1937-es brüsszeli világkiállításon is aranyérmet és Grand Prix díjat kapott.