Camille Claudel francia szobrász (1864–1943)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Camille Claudel francia szobrász (1864–1943)

november 29, 2017 - 18:43

Az Académie Colarossi-n tanult, a kevés főiskolák egyikén, ahol nőket is fogadtak. Alfred Boucher tanítványa volt, aki később Olaszországba költözött, és tanítványait Rodinre hagyta. Rodint egyaránt elragadtatta a 17 éves lány szépsége és tehetsége. Mint Rodin asszisztense, Camille-nak módja volt a mezitelen test tanulmányozására is, ami elképzelhetetlen volt máskülönben egy XIX. századi nő számára. Szenvedélyes kapcsolat alakult ki közöttük, de házasságról nem volt szó – Rodin, számtalan kalandja ellenére, nem vált el feleségétől. Az évek múlásával azonban kapcsolatuk megromlott. Camille egyre nehezebben viselte, hogy Rodin minden percére igényt tart, hogy munkáját is a férfinak kell szentelnie, hogy nincs saját élete és ideje. Szakításuk után Camille lázasan dolgozott, ám műveit egy felháborodott sajtócenzor „erkölcsi okokból” nem engedélyezte kiállítani. Az események megviselték Camillet, elhanyagolta magát, befelé fordult, a paranoia jelei mutatkoztak rajta. Bátyja, a költő és diplomata Paul Claudel, elmegyógyintézetbe záratta, ahol harminc évet töltött, egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig. Mintázni nem engedték, családja soha nem látogatta meg.

Életéről Bruno Nuytten készített Camille Claudel címmel nagysikerű filmet Isabelle Adjani és Gerard Depardieu főszereplésével.

Kapcsolódó tartalom

 

 

Forgács Hann Erzsébet szobrász, festő, grafikus (1897–1954)

április 03, 2018 - 17:22

Budapesten született, a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát és művészettörténetet hallgatott. 1925-től  Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. 1927-ben Párizsba ment, ahol az Académie des Beaux-Arts tanulója volt, ott volt első kiállítása is a Salonban. Egyik alapító tagja volt az Európai iskolának. A harmincas években az ún. „harmadik szobrásznemzedék” tagjaként tartották számon. Munkáival rendszeresen szerepelt a KUT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításain, hazai és külföldi galériákban, több egyéni kiállítása is volt.

Lizzy Ansingh holland festő, író (1875–1959)

március 12, 2018 - 22:59

Az  Amsterdamse Joffers néven ismert posztimpresszionista festőnők csoportjához tartozott - csak úgy, mint . Nagyapja, anyja, nagynénje szintén festő volt, Lizzyt az utóbbi, Therese Schwartze tanította rajzolni. Az amszterdami Rijksacademie van Beeldende Kunsten-ben végzett 1897-ben. Jónevű portréfestő lett, de igazán híressé babákról készített képei tették. Verseket, elbeszéléseket és két gyerekkönyvet is publikált.

Rosia Ney (Földi Rózsi), fotóművész, festő (1897–1972)

november 29, 2017 - 18:37

Isaszegen született, művészi tanulmányait Budapesten végezte. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. Munkácson feleségül ment Illés Bélához. A házasság rövid ideig tartott, másodszorra Párizsban Ney László festőművésszel kötött házasságot. Elismert fotóművész lett, több kiállítása volt világszerte. Belépett a francia kommunista pártba, részt vett az ellenállási mozgalomban. Harmadik férje Sylvio Silka hangmérnök volt, a Csehszlovákiában tett utazásuk során készített fényképsorozatot a Sarló-mozgalom mutatta be Pozsonyban.

Ferenczy Noémi festő, gobelinművész (1890–1957)

június 15, 2019 - 00:56

Művészcsaládból származott, szülei, testvérei valamennyien ismert alkotók. Apjánál kezdett rajzolni, majd szövést a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanult. Hazatérése után Nagybányán élt, ott készítette első önálló falikárpitjait, melyeket a budapesti Ernst múzeumban állított ki. A tervezéstől a kivitelezésig mindent ő csinált, a fonalfestéstől a szövésig. 1945-től haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kossuth díjat, 1952-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. Alkotásai magyar és külföldi múzeumokban egyaránt megtalálhatók.  

Judith Leyster holland festő (1609–1660)

július 25, 2019 - 22:19
Judith Leyster: Önarckép (1633, részlet)

A holland barokk festője Frans Hals tanítványa volt, korában elismert, kedvelt művész. Csendéleteket, tájképeket, portrékat egyaránt készített, képein a nők mindennapi élete is megjelent. Házassága után kevesebbet festett, vélhetően öt gyerekének világrahozatala, nevelése foglalta le. Bár korában népszerű volt, később elfeledték, pontosabban munkáit Frans Hals-nak tulajdonították. 1898-ban a Louvre szakemberei adták vissza festményeinek jogos alkotójuk nevét.