1937-ben Párizsban csapatban világbajnoki aranyérmet nyert. Kétszeres Európa bajnok, 1934-ben Varsóban, 1935-ben Lausann-ban nyertek. A BEAC-ban kezdett sportolni, majd a Detektív Athletikai Clubban és a Bp. Barátság Sport Egyletben folytatta. Ötvenkétszeres válogatott, többször volt csapatbajnokságban a nyertes csapat tagja. Sportpályafutásának befejezése után edző lett.
A Gyermekvédő Liga intézetében tanult 16 éves koráig, utána gyári munkásként dolgozott. Később vőlegénye után kivándorolt Brazíliába, ahol összeházasodtak. Orvos férje mellett dolgozott műtősnőként, első novellája a helyi lapban jelent meg. Férje halála után, a harmincas években tért haza, megjelenő írásai hamarosan népszerűek lettek. Elbeszélései, regényei fő témája a szegények élete, kiszolgáltatottságuk, reménytelen sorsuk. 1945-ben házasságot kötött Déry Tiborral, azonban a férfi sorozatos hűtlenségei miatt néhány év múlva elváltak. Emlékiratán dolgozva halt meg 1990-ben.
Tizenkét évesen egy ifjúsági versenyen a legendás mester, Sárosi Imre fedezte fel és vette szárnyai alá. Első bajnoki aranyérmét 1947-ben, az ifjúsági országos bajnokságon nyerte 100 mellen. 1952-ben Helsinkiben 400 gyorson olimpiai bajnok lett. Két évvel később a torinói Európa-bajnoksgon a 4x100 méteres gyorsváltóval nyert aranyérmet, a 400 méteres gyorsúszásban a második helyen végzett. 1956-tól Kanadában él, ahol először edzőként, majd fotóművészként dolgozott. Megalapította a Real Image Photography céget és nagysikerű kiállításokon mutatta be munkáit.
A budapesti Zeneakadémián, majd Nápolyban tanult. Első fellépése a Városi Színházban volt, 1923-tól a budapesti Operaház tagja, majd 1924-ben bécsi Staatsoperhez szerződött. Hihetetlen nagyterjedelmű, tiszta szopránja felkeltette a neves operaházak és a közönség érdeklődését egyaránt, rengeteget vendégszerepelt. Fellépett Párizsban, Londonban, Milánóban. 1924-ben Rákosi Jenő díjat kapott, 1929-ben a svéd király a Pro litteris et artibus érdemrend aranykeresztjével tüntette ki.
