(A kép illusztráció.)
Gyerekkorában kezdett érdeklődni a hímzés, pingálás iránt. A hímzést édesanyjától, a hímzéstervezést Király Ilus mellett tanulta. 1982 augusztusában Kalocsán önálló kiállításon mutatta be hímzéseit a nagyközönségnek. Mint pingálóasszony külföldön is nagy sikereket ért el.
Riseliős, szomorú pamukos terítője (Forrás: Lengyel Györgyi Kalocsai virágok c. könyve)
Gyulán született törvényszéki bíró lányaként, 1876-ban Nagyváradon szerzett tanítói oklevelet, de végül sosem tanított. 1878-ban jelent meg nyomtatásban első elbeszélése, írásait rendszeresen közölte a Fővárosi Lapok, a Családi Kör és a Magyar Népvilág. A Divat Szalon és a Háztartás című lapok szerkesztője volt. 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaság tagjai közé.
Az Iparművészeti Iskola hallgatója volt, majd a két híres ötvös, Zutt Richard és Kiss Ferenc tanítványa lett. 1928-ban önálló lett, a réz volt kedvelt anyaga, de ónnal és bronzzal is szívesen dolgozott. Munkái nagyon hamar sikert arattak, több hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt és nyert díjat. Többek között 1933-ban megkapta Budapest Székesfőváros elismerő oklevelét, 1937-ben pedig a párizsi világkiállításon a Diplôme ďHonneur díjjal tüntették ki. A háború alatt a gettóban írt naplója Minden ház ellenségesen áll - Tevan Margit 1944/45-ös feljegyzései címmel jelent meg.
Az ELTE bölcsészkarán végzett, 1962-től Párizsban él, publikál magyarul, franciául, fordít, fest. Munkásságáért kapott kitüntetései: Roboz Károly-díj (Izrael), Prix Mérit (Franciaország), Magyar Köztársasági Érdemkereszt. Néhány kötete magyarul: Faágak tánca, Lépcsők, Napóra mögött, Színné vált szavak; és franciául: L’escalies de vogul, L’ombre des eclairs, Dechirure de ciel.
Részlet Lépcsők című verséből:
Akkor január volt,
Kegyetlen hideg
A Dunába vezettek a lépcsők
Mikor a kis cipőkből kilépve
Megálltunk -
