Az erőszak elítélése nem "férfigyűlölet" - Antoni Rita (záró)beszéde a szept. 16-i Nők Lázadása demonstráción (videóval)

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Az erőszak elítélése nem "férfigyűlölet" - Antoni Rita (záró)beszéde a szept. 16-i Nők Lázadása demonstráción (videóval)

szeptember 16, 2012 - 21:50

Antoni Rita a Nők Lázadása demonstráción (Fotó: Cseh Gabriella)

Az erőszak elítélése nem "férfigyűlölet". Az alábbiakban Antoni Rita (záró)beszéde olvasható a szeptember 16-i Nők Lázadása demonstráción.

Kedves egybegyűltek, nők, férfiak, kedves polgártársak!

Szép számmal összegyűltünk ma, de a családon belüli erőszak elleni küzdelem Magyarországon nem most, nem ezzel a tüntetéssel kezdődött. A témával foglalkozó szakemberek, civil és nonprofit szakmai szervezetek másfél évtizede követelik, hogy az állam vállaljon felelősséget az áldozatokért. Vagyis ma már lassan nagykorúvá érik az a gyermek, aki a mozgalmaink alakulásakor született. És az őt környező világ még mindig erőszakos.  Azóta várjuk, hogy az állam tegyen hathatós lépéseket a megelőzés, a bűnözők megfékezése és az áldozatok támogatása érdekében. Az állam – több egymást követő kormány – ezt a követelésünket másfél évtizede figyelmen kívül hagyja.

2012-ben, az új Btk.-ban sem kodifikálták a családon belüli erőszak törvényi tényállását, ez sem rendelkezik a nők és gyermekek tömegeit sújtó bűncselekmény-csoportról.

Ez év tavaszán azonban Halász Pálma kezdeményezésére összegyűlt annyi érvényes aláírás, amelynek birtokában ha szabályozni nem is, de tárgyalni kötelező volt a javaslatot. Azért, hogy legyen a magyar jogban önálló törvényi tényállása a családon belüli erőszaknak. A magyar parlament néhány nappal ezelőtt össze is ült megvitatni több mint 100 ezer állampolgár – családok, nők, férfiak - egybehangzó igényét, ám ezt a kötelező feladatot éjfél utánra időzítette, ezzel kifejezve, mennyire tartja fontosnak a magyar nők megbecsülését – amihez a hölgyezés és a liftben előreengedés igen kevés. Hölgyeké az elsőbbség, nőké a jog!

A tárgyalás során ráadásul rögtön olyan szavak kezdtek röpködni, mint „emancipáció”, „önmegvalósítás”, „karrierépítés”, és ezek kapcsán megjelent a „férfigyűlölet” gyanúja, paranoid víziója is.

Ez több kérdést felvet: például, a bántalmazásmentes életre való igény miért lesz rögtön alapvető emberi jog helyett radikális feminista követelés? Az erőszak ellenzése miért lesz rögtön látens férfigyűlölet? Feminista vagyok, mégis azt mondom: ugye nem feltétlenül kell baloldalinak, feministának, vagy nőnek lenni ahhoz, hogy valaki a családon belüli erőszakot elítélje? Ugye szükséges, hogy ellene hathatós intézkedést várjon el az államtól?

Nem az erőszak elítélése a férfigyűlölet, hanem az erőszakot művelni, tűrni, annak áldozatát hibáztatni, kérdőre vonni a nőgyűlölet!   

A kabaréba hajló tárgyalás szakmai megfontolások helyett további tévutakra siklott: politikusaink részéről a képbe jött egy olyan megközelítés is, hogy mielőtt érdemi lépések szintjén megvédenek minket, magyar nőket, először mi, magyar nők is tegyünk le valamit az asztalra – pontosabban a szülőágyra, ahol állítólag nélkülözhetetlenebbek vagyunk, mint a munkahelyünkön (már akinek még van munkahelye).

Igen, félreérthetetlenül elhangzott, hogy a magyar nők előbb szüljenek (még a normatív gyereklétszám is megállapításra került), és majd utána esetleg megkapják az alapvető emberi jogaikat. Ezzel szemben nem csak azt tudjuk ellenvetésként felhozni, hogy számtalan nő vállalna szívesen gyermeket, illetve több gyermeket, és ehhez a kormány részéről kioktatás és ideológiai sulykolás helyett inkább a megfelelő életszínvonal megteremtésére lenne szükségük; hanem azt is, hogy a gyerekszám és a családon belüli erőszak valószínűségének aránya a parlamentben elhangzottakhoz képest éppen fordított: a többgyermekes nő még inkább ki van szolgáltatva a bántalmazónak, mint a gyermektelen. 

Semmiféle utólagos elhatárolódás nem teszi meg nem történtté a tényt, hogy politikusaink a hozzáértés ily mértékű hiányával nyúltak a témához.

A kormány viselkedése a nőkkel szemben eddig meglehetősen hasonlított a bántalmazás forgatókönyvére!

A bántalmazó először a partnert alacsonyabb rendűnek tekinti, a problémát bagatellizálja, aztán követeléseket támaszt, hibáztatja az áldozatot, és amikor az áldozat kezd öntudatára ébredni és fellázad, hirtelen pálfordulás: bocsánatkérés, visszakozás, majd fogadkozás és a változás ígérete következik be.

A kormány eddig ugyanezt a forgatókönyvet követte!

Alacsonyabb rendűnek tekintette a nőket, a velük szembeni erőszak problémáját elbagatellizálta, majd követeléseket támasztott, áldozatokat hibáztatott, és amikor a nők öntudatra ébredtek és fellázadtak, hirtelen elhatárolódott, visszakozott, bocsánatot kért, változást ígért.  

Reméljük, hogy a forgatókönyv nem a szokásos módon fejeződik be, azaz újabb bántalmazással, és az iménti fázisok ciklikus ismétlődésével, hanem valódi változással. Ez most egy páratlan lehetőség a kormánynak!

A szakszerű, hatékony törvény megalkotása érdekében a civil szervezetekkel való együttműködést, a NANE, a PATENT és a Stop! Férfierőszak bevonását, azok hozzáértő, a témával évek, évtizedek óta foglalkozó szakembereinek egyenrangú tárgyalófélként való bevonását követeljük. 

Ezért vagyunk ma itt. Magyar állampolgárokról, mégpedig százezrekről van szó, akiknek életét (és szeretteik, barátaik, munka és iskolatársaik életét) teszi lehetetlenné, tragédiává a mindennapos erőszak, amitől nem véd megfelelően a jog, nem segítenek hatékonyan a szociális szolgáltatások. Bonyolult, sokakat személyesen érintő probléma ez, mégis, kevesen ismerik fel, milyen fontos lenne magukénak érezni, foglalkozni vele. Ezzel magyarázható, hogy a nők elleni tömeges erőszak jelenségével eddig jobbára csak kis létszámú emberi jogvédő csoportok foglalkoztak.

Szerencsénkre a hétfői családias parlamenti vita résztvevői dilettáns szónoklataikkal és hímsoviniszta kiszólásaikkal voltak szívesek olyan hangulatot teremteni, hogy a női jogok iránt érzékeny polgároknál jóval szélesebb kört tudunk a felhívásunkkal elérni. Tulajdonképpen köszönet illeti őket ezért, hogy az empátia és a hozzáértés teljes hiányával nyúltak egy olyan kérdéshez, mely nem kevesebb, mint 5 millió nőt érint, akik Magyarországon 1945 óta a szavazótábor felét alkotják. Ha a nők összefognak, politikai erővé válnak. Most itt vagyunk, és a megszülető törvény megalkotásába követeljük a civil szervezetek bevonását!

Ne húzzátok ki a gyufát, fiúk!

 

 

A Nők Lázadása a hatékony csbe törvénykezésért – Antoni Rita nov. 25-i beszéde

december 03, 2012 - 18:16
Fotó: Zina Mihailova

A Nők Lázadása mozgalom, mint ismeretes, azért robbant ki, mert a családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállására vonatkozó népi kezdeményezés tárgyalásán honatyáink nem csak hogy szükségtelennek minősítették a vonatkozó törvény megalkotását, de Varga István képviselő úr, számos elvtársa által bősz helyeslése mellett, leleplezte a kormány teljes inkompetenciáját és közönyét e súlyos társadalmi problémát illetően, egyúttal félreérthetetlenül kifejezésre juttatta a kormány szélsőségesen nőgyűlölő attitűdjét.

Nők Lázadása Újra (videóval)

május 16, 2013 - 23:00
Spronz Júlia (PATENT), Wirth Judit (NANE), Antoni Rita (Nőkért, Nők Lázadása), Lovas Nagy Anna (elnök Nők Lázadása). Fotó: Csöre András
Felháborodottan konstatáltuk, hogy a családon belüli erőszak törvény tárgyalásakor ismét gyalázatos áldozathibáztató kijelentések hangzottak el ("az emberek nem akarnak rendezetten élni", "a bántalmazásért a felliberalizálódott családmodell a felelős") - olyan párt soraiból, amely már nem az első nőbántalmazót tűri meg a sorai között (vö. komondor, vö. Lázár: "a pártnak semmi köze hozzá, h ki mit csinál otthon"), és amely most abban a pozícióban lenne, hogy a jelenlegi magyar jogi gyakorlaton változtasson.