1813-ban született a pennsylvaniai West Grove-ban, nyolcgyermekes családban. Az abolicionista kvéker szülők háza menedékhelyként is működött szökött rabszolgák számára. Ann is csatlakozott a rabszolgafelszabadító, valamint az alkoholellenes és a nőjogi mozgalomhoz. Először tanítónőként dolgozott, gyerekverseit könyvben kiadta.

Dr. Nathaniel Moseley-tól magánúton orvostudományt tanult, de hivatalosan nem képezhette magát: hiába próbálkozott, nők nem járhattak orvosi egyetemre. A helyzettel elégedetlen kvékerek megalapították a Woman's Medical College of Pennsylvania-t, a világ első olyan orvosképző intézményét, amely kizárólag nőket vett fel (és ez 1970-ig így is maradt). A 38 éves Ann az első hallgatók között volt. 1852-ben végzett, Philadelphiában kezdett praktizálni.

Két évvel diplomája megszerzése után egyeteme meghívta tanárnak, élettant és higiéniát adott elő. 1866-ban az akkori dékán megpróbálta megakadályozni, hogy Mary Corinna Putnam Jacobi az intézményben diplomát szerezzen. Ann kiállt a leendő orvosnő mellett, és végül, miután elődje lemondott, őt nevezték ki az egyetem dékánjává. Ezt a posztot - első nőként a világon - haláláig betöltötte.

Elérte, hogy a férfi hallgatók heves tiltakozása ellenére a medikák látogathassák a Blockley Phladelphia Hospital és a Pennsylvania Hospital gyakorlati óráit. Végül azonban 1869-ben, miután a nő hallgatókat - köztük Anna Broomallt - agresszíven zaklatták, nőkórház alapítására tett javaslatot. Így alakult meg a Woman's Hospital of Philadelphia, amelynek Ann egyik igazgatója és konzultánsa volt.

Házasságot nem kötött. Szakmai és baráti kapcsolatokban gazdag, boldog életet élt. Komoly szerepe volt a női orvosok elismertetésében, a témáról több cikke jelent meg.