Családjában a nőjogi közdelemnek nagy hagyománya volt: anyja, Elizabeth Garrett Anderson az első angol orvosnő, nagynénje, Dame Millicent Garrett Fawcett pedig a mérsékelt (lobbista, nem militáns) nőmozgalom vezetője.
1899-ben végzett, sebészetből második, belgyógyászatból harmadik volt évfolyamán. Rezidens éveit a Royal Melbourne Hospital-ban és a Royal Children's Hospital-ban töltötte. 1903-ban visszatért az egyetemre, ahol elkészítette és megvédte doktori disszertációját, ő volt az első nő, aki ezt a címet megszerezte. A Queen Victoria Hospital patológusaként dolgozott, 1920-ban főorvosi kinevezést kapott. A University of Melbourne első nő demonstrátora és előadója volt. A Victorian Medical Women's Society alapító tagja és elnöke volt.