Az 1879. december elsején Litvániában született Lena Himmelstein 16 éves korában az Egyesült Államokba emigrált, ahol varrónőként, heti egy dollárért kereste a kenyerét. Ötletes szabású ruhái annyira népszerűek lettek a hölgyek körében, hogy egy év múlva a komoly jövedelmet jelentő heti tizenöt dollár volt a bevétele.

Néhány évvel később házasságot kötött David Bryant ékszerésszel. Egy fiúk született, de nemsokkal utána David meghalt. Hogy el tudja tartani magát és a fiát, Lena otthonában újra elkezdett varrni. 1904-re már annyi kuncsaftja volt, hogy önálló varrodát tudott nyitni. 

A Lane Bryant márkanév a véletlennek köszönhető – egy banktisztviselő felcserélte keresztnevének magánhangzóit.

A XX. század eleji Amerikában a terhes nőknek nem illett mutogatni magukat. Egyik gyereket váró vevője megkérte Lanet, hogy tervezzen számára valamit, ami „ápol és eltakar”. A rugalmas derekú, rakott szoknyás darab volt az első kismamaruha, ami hamarosan elsöprő sikert aratott. A középosztálybeli nők, akik szakítani akartak a viktoriánus hagyományokkal, valamint azok, akiknek munkába kellett járni, hamarosan népszerűvé tették ezeket a darabokat. 

1909-ben Lane férjhez ment Albert Malsinhoz, és ettől kezdve csak a ruhatervezéssel foglalkozott, az üzleti rész a férjre maradt. Két évvel később forgalmuk elérte az évi 50 ezer dollárt. Lehetőségeiket korlátozta, hogy a kismamaruhákat nem tudták újságokban reklámozni, a „kényes” témáról nem illett nyilvánosan beszélni. 1911-ben sikerült először meggyőzniük a New York Herald szerkesztőit, és megjelent a hirdetésük. Másnapra egész készletüket eladták – a cég jövője most már biztosítva volt.

Az újságok terhesruha bojkottja miatt a Malsin házaspár remek dolgot talált ki – elkészítették az első kismamaruha katalógust, amelyből a vevők postán rendelhettek. 1917-re a postai rendelésük több, mint egymillió dollár volt.

A kismamaruhák és a katalógusból való vásárlás meghonosítása mellett a következő nagy dobásuk az extra méretű konfekciós ruhák bevezetése volt. 

Az áruházában megforduló többezer nőtöl vett méretek, valamint statisztikai adatok elemzése alapján Lane a testes nők három típusát különböztette meg, és elkezdte számukra a megfelelő ruhák tervezését. A kezdeményezés talán még a kismamaruháknál is sikeresebb volt, néhány évvel később a cég forgalma meghaladta az ötmillió dollárt. 

Lane 1915-ben nyitotta meg Chicagoban az első fióküzletét, az évek folyamán az áruházlánc több mint 100 üzletében az összforgalom többmillió dollárt tett ki.

A Malsin házaspár rendhagyóan viselkedett alkalmazottaival is. Az elsők között voltak, akik a fizetés mellett bevezették a részesedést a profitból, a nyugdíjat, csoportos életbiztosítást, orvosi és kórházi költségek térítését.

Lane Bryant Malsin 1951-ben halt meg, az üzletet fia, Raphael vitte tovább.