1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.

 

Hamarosan Nagyváradra került, ahol csatlakozott a Holnap költőihez, ő az antológiában szereplő egyetlen nő. 1904-ben megjelent Versek c. kötete (lelkesen üdvöztölte Ady és Kaffka is), de az írásból megélni nem tudott, ezért virágkötészetet tanult, majd New Yorkba ment egyik nővéréhez és kitanulta a fényképészetet. Visszatérve Nagyváradra műtermet nyitott, és barátságban állt a Feministák Egyesülete helyi fiókjának egyik vezetőjével, Ágoston Péternével.

 

A háború után Berlinbe utazott, filmrendező akart lenni, segédrendezőként dolgozott. Majd a fotózáshoz visszatérve Párizsba került, ahol rendszeresen találkozott Károlyiékkal. Férjhez ment és egy lánya született, ekkoriban már kevesebbet írt. Férje betegsége miatt Marokkóba költöztek, ahol Miklós újra írni kezdett, illetve fordított is franciára verseket, amelyek a rabati rádióban el is hangzottak. Itt vészelték át a második világháborút - több családtagja a holokauszt áldozata lett. Férje, majd veje is meghalt, ezután lányával és két unokájával visszatért Párizsba. Lánya itt egyetemi oktató lett. 

 

Itthon már halálhírét keltették, de egy rokona rátalált, akitől azt kérte, hogy adja ki a verseit, amit még Marokkóban adott át egy diplomata feleségének. 1971-ben a Magvető Kiadó gondozásában meg is jelent a Visszaölel a föld című kötet, amit még néhány további vers követett, többek közt a Nők Lapjában. Romló egészsége miatt már nem látogatott haza Magyarországra. 1976-ban halt meg. 

 

 

Miklós Jutka: Uram, miért?

 

"Hála néked, Uram, hogy nőnek

nem teremtettél." (Ó-héber ima)

 

Uram! Miért teremtettél nőnek?

Ezer kétellyel küzdőnek.

Erős lélekkel, gyenge testtel,

Vállamra rótt súlyos kereszttel.

Erőtlen, gyáván dideregve

Bábeli zűrzavarba vetve,

Ahol könyök könyököt ér,

S a vad jelszó: kenyér! kenyér!

 

Uram! Mért teremtettél nőnek?

Minden reggel szárnyaim nőnek

S alkonyatra letöri az élet.

Uram, perbe szállok tevéled!

Mért adtál elpiruló arcot?

Lehet így megküzdeni harcot?

Miért adtál mimóza-lelket,

Mely egy lehelettől megreszket?

Miért küldtél hófehér mezbe,

Vad, lőporfüstös ütközetbe?

Lehet itt fehéren maradni?

És győzni? Diadalt aratni?

Vae victis. Jaj a legyőzötteknek!

- Uram! Mért teremtettél nőnek?

 

 

Felhasznált irodalom: