Elsie Inglis 1864-ben, Indiában született, tíz éves, amikor szüleivel és testvéreivel visszatértek a skóciai Edinburgh-ba. Az élénk, jóeszű kislány orvos akart lenni. Skóciában a XIX. század nyolcvanas éveiben már járhattak nők egyetemre, ha nem is könnyen. Nem lehettek egy csoportban férfiakkal, gyakorlatot nem végezhettek ugyanazon az osztályon, jóval magasabb tandíjat kellett fizetniük, mint a férfiaknak. A szülők, Harriet és John Inglis művelt, széleslátókörű emberek, alapos nevelést biztosítottak valamennyi gyereküknek.

Elsie 19 éves, amikor anyja meghal, egyik huga így emlékszik erre az időre: „Anyánk halála napjától Elsie vállalta át a gondoskodó szerepét. Cserébe apánk minden támogatást megadott neki céljai elérésére.” Elsie egyetemi tanulmányait Edingburghban, Dublinban és Glasgow-ban végzi. 1892-ben diplomázik, az első angol női orvos, Mrs. Garrett Anderson által alapított New Hospital for Women-ben helyezkedik el Londonban.

1894-ben visszatér Edinburgh-ba és egy kolleganőjével, Dr. Jessie MacGregor-al közösen megnyitják kórházukat, ahol főleg szegény nőket ápolnak, és a gyógyításon kívül különös figyelmet fordítanak a testi és lelki higiéniára.

Munkája során Elsie egyre inkább felismeri, hogy a nők egészségügyi ellátásának javítása nem elég. A férfiak alkotta törvények sokszor hozták kilátástalan helyzetbe a nőket, például férjezett nőket házastársuk beleegyezése nélkül nem operálhattak meg – Inglis doktor ismert olyan nőt, aki emiatt halt meg. Az ilyen és hasonló esetek győzték meg arról, hogy a „törvényen kívüli” nőknek össze kell fogni jogaik érvényesítéséért, szavazati joguk megszerzéséért. Ezeknek a céloknak az eléréséért a alapítja meg 1906-ban a Scottish Women's Suffrage Federation-t.

A világháború kitörése után a frontokon sok orvosra van szükség – de az angol hivatalnok szerint, akinél Inglis doktor jelentkezik, nőkre nem. „Hölgyem, menjen haza és maradjon nyugton.” - mondta. Természetesen nem maradt nyugton. A szüfrazsettek segítségével létrehozták a Scottish Women’s Hospitals alapítványt, és még az év vége előtt megnyílt első kórházuk Franciaországban.

1915-ben Szerbiában iszonyú állapotok uralkodtak, a sebesültek és hadifoglyok között tífuszjárvány tört ki. Az angol Hadügyminisztérium és az Admiralitás végre az SWH mellé állt és a járványsújtotta országba küldte a szervezet egyik csoportját, Elsie Inglis vezetésével. Az orvosok és ápolónők leírhatatlan körülményeket találtak, a betegek szennyben, összezsúfolva. Operáltak, sebet kötöztek, emésztőgödröket ástak, szemetet égettek, takarítottak ... 1916-ben hadifogságba került, hazatoloncolták, de rövid idő múlva visszatért a frontra.

1917 őszén tért végleg haza, súlyos betegen. 1917. november 26-án halt meg, röviddel halála előtt a 30 év feletti skóciai nők szavazójogot kaptak.

Elsie Inglis koporsóját hazája és a szerb zászló borította.

Lásd még: [Eva Shaw McLaren: Elsie Inglish. The Woman with the Torch (1920)