Mai hír:

"A Népszabadság információi szerint jelentős nehézségekbe ütközik a Semmelweis Egyetem azon törekvése, hogy - néhány nappal korábbi bejelentésének megfelelően - létrehozzon egy kompetens, tekintélyes és független tagokból álló testületet, ami kivizsgálná Schmitt Pál doktori fokozatszerzésének körülményeit.

A napilap szombati számában az áll, hogy a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők (akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók) egymást után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt.

Az egyetem ugyanakkor a jövő hétre mindenképpen szeretné meghatározni a vizsgálat szakmai és személyi kereteit."

Ilyen az, amikor egy országban a félelem az úr, s amikor kiderül : nálunk a vezető helyeket, jól fizető, elismert posztokat kevés kivétellel méltatlan emberek töltik  be.

Egy értekezés szakmai elbírálására egy akadémikusnak, egyetemi tanárnak, kutatónak objektíve képesnek kell lennie.

Ha erre nem képes, akkor nem képes a szakmájának sem eleget tenni - viszont nem kevés pénzt tesz el érte.

Nyílván ezért is nem mindegy neki, a későbbiekben maradhat-e ezen a poszton.

Ha becsületes államot akarunk, most épphogy mindazokat nem hagyhatnánk a helyükön, akik elutasítják a felkérést

- hiszen ezzel világosan bizonyítják, hogy

vagy nem képesek egy ilyen egyszerű bírálatra sem, vagy pedig nem vállalják - magyarán egyéni érdekeiket a szakmaiság és objektivitás követelménye elé helyezik.

Nagyon szomorú, hogy mifelénk ez nem  igazán szégyen.

Nem szégyen a felső polcokon sem félelemben tartani, sem pedig félni.

Biztos, hogy a "félős, mint egy kislány" szólásunk helyénvaló ?

Nem éppen azok az igazán félősök, akiknek ilyen szólások terjesztésére van szükségük ahhoz, hogy saját félelmeiket leplezzék ?

De hát ugye, milyen hülyén is hangzana, hogy : "Félős, mint egy akadémikus" ...