Messzi országokból, például Indiából napjainkban is érkeznek olyan hírek, melyek szerint egyes bírók, illetve szülők a nemierőszak-áldozatot feleségül kényszerítik az elkövetőhöz, és ezzel a problémát megoldottnak tekintik. Szörnyülködhetünk rajta mint barbár szokáson, ám kevésbé ismert tény, hogy ez a közelmúltig Európától sem volt idegen. A hagyomány a hatvanas évekig Olaszországban is dívott. Ezért okozott megrökönyödést Franca Viola, amikor 1966-ban a bíróságon kijelentette megerőszakolójának: "Nem szeretlek. Nem megyek hozzád." 

A lány Alcamóban - az ország többi részéhez képest elmaradott Szicíliában - született gazdálkodók gyermekeként. 1963-ban, 15 évesen eljegyezte magát egy nála nyolc évvel idősebb fiúval, Filippo Melodiával, akit azonban nem sokkal később lopásért letartóztattak. A lány apja felszólítására felbontotta az eljegyzést, a fiú pedig eltűnt az országból. 

1965-ben, amikor Violának már új szerelme volt, egy Giuseppe nevű férfi, Melodia visszatért, megpróbálta visszakönyörögni magát egykori jegyeséhez, és amikor az nemet mondott, agresszívvá vált, zaklatta és fenyegette. A lány határozottan kitartott amellett, hogy nem tér vissza volt jegyeséhez. A feldühüdött férfi kivárta a pillanatot, hogy az apa kitegye a lábát a házból, majd amikor ez megtörtént, mintegy tucatnyi társával berontott, megverték az anyát, és a lányt, a kétségbeesetten a lábába kapaszkodó nyolcéves öccsével együtt elhurcolták. A kisfiút később elengedték, Violát viszont Melodia nővérének házában nyolc napig fogva tartották. Melodia ez idő alatt többször megerőszakolta a lányt, és bizonygatta neki, hogy ezek után kénytelen lesz feleségül menni hozzá, ha nem akar szégyent hozni a családjára. Nemcsak a hagyomány, de a törvény is az ő oldalán állt: az olasz büntető törvénykönyv 544. cikke tartalmazott egy "matrimonio riparatore" nevű intézményt, melynek értelmében az erőszaktevő feleségül vehette az áldozatát, így elkerülve a börtönbüntetést, és helyreállítva a lány és a családja "becsületét". Viola apja együttműködést színlelt az emberrablókkal és tárgyalt velük, közben valójában feljelentést tett. A lányt a rendőrök hamarosan kiszabadították, elrablóit pedig lecsukták. Az apa ezután megkérdezte a lányát, hogy mik a valódi szándékai, és amikor az elmondta, hogy mi történt vele, és azt, hogy esze ágában sincs hozzámenni Melodiához, támogatásáról biztosította. Ekkoriban ez drasztikus szembefordulást jelentett a közösségi normákkal, melyek szerint egy nőnek hozzá kellett mennie ahhoz, aki elvette a szüzességét, akárhogy is került sor erre. 

Ahogy számítani lehetett rá, Melodia házassági ajánlatot tett. Viola Franca lett az első szicíliai nő, aki nyíltan visszautasította a matrimonio riparatorét, ehelyett azt kérte, hogy megerőszakolóját állítsák bíróság elé. Bátor tette nem maradt következmények nélkül: donna svergognatának, azaz bukott nőnek tekintették - a büntető törvénykönyv is összhangban volt ezzel, mert a nemi erőszakot nem személyes jogsértésként, hanem "a közerkölcs megsértéseként" írta le. A Viola család halálos fenyegetéseket kapott, házukat, szőlőskertjüket felgyújtották, az eset így bejárta a sajtót. (Amely a nő gondolatainak kevés figyelmet szentelt, és szexista, paternális módon ábrázolta őt.)  

1966 decemberében világszerte figyelem kísérte a pert, amiről még a New York Times is tudósított. Melodia védői az erőszaktevőt hősszerelmes lovagnak, Violát pedig együttműködő partnernek próbálták feltüntetni. Azt állították, hogy nem emberrablás, hanem szöktetés történt, Viola beleegyezésével, és csak a lány apja ellenezte a kapcsolatot. Viola a bíróságon mindezt határozottan cáfolta, így Melodiát 11 év börtönbüntetésre ítélték.

A sajtó és a közvélemény elismerte ugyan a lány bátorságát, de a szalagcímek szerint "vénlányéletre volt ítélve". Több megkérdezett férfi azt nyilatkozta, hogy nem venné feleségül. Ez valószínűleg nem hatotta meg azt a négy szicíliai lányt, akik elsőként követték a példáját. A hamarosan feminista ikonná vált Viola hozzáment Giuseppéhez, aki mindvégig kitartott mellette. Az esküvő után a férj fegyverviselési engedélyt váltott ki, hogy megvédje családját, későbbi támadások azonban nem érték őket. Az ország miniszterelnöke, aki megrökönyödött a botránytól, egy kisebb összeget, a közlekedési miniszter pedig egyhónapos vasúti szabadjegyet küldött a párnak, de Franca Viola számára az igazi elismerés 1981-ig váratott: ekkor törölték el ugyanis a Btk. 544. cikkét.

Melodiát szabadulása után két évvel Modenában (más ügy miatt) lelőtték. Franca és Giuseppe jelenleg is együtt élnek Alcamóban. 

A történetből 1970-ben Ornella Muti főszereplésével film készült A legszebb aszony címmel. 2017-ben Marta Savina dolgozta fel az eseményeket egy rövidfilm formájában, amit decemberben Alcamóban is vetítettek, Viola is megnézte.