Guiomar Novaës brazil zongoraművész (1895–1979)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Guiomar Novaës brazil zongoraművész (1895–1979)

február 23, 2018 - 23:08

Hétéves korában kezdett zenét tanulni, rendkívüli tehetségére hamar felfigyeltek és a brazil kormány 13 évesen ösztöndíjjal Európába küldte tanulni. A párizsi Conservatoire-ba felvételizett, 388 jelölt közül lett az első. Néhány évvel később már egész Európában turnézott. Az első világháború kitörésekor hazatért Brazíliába, ahol férjhez ment Octavio Pinto építészhez, aki régi rajongója volt. A férfi zenét is szerzett, darabjait Guiomar gyakran játszotta koncertjein. 1967-ben II. Erzsébet angol királynő meghívására ő nyitotta meg a Queen Elizabeth Hall első évadját.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Sara de Ibáñez uruguayi költő, kritikus (1905–1971)

január 08, 2018 - 20:58

Sara Iglesias Casadel Tacuarembóban született, már gyerekkorában verseket írt. 1928-ban kötött házasságot a szintén költő Roberto Ibáñezzel. Első verseskötete, a Canto 1940-ben jelent meg, Pablo Neruda előszavával. A könyv Montevideo költészeti pályázatán elnyerte az első díjat. A kritikusok külön megdícsérték a gazdag szókincset és a letisztult klasszikus formát. Népszerű volt a kortárs írók között, akik kedvesen Gran Saranak szólították. Néhány munkája: Canto a Montevideo; Hora ciega; Las estaciones y otros poemas; Apocalipsis 20; Canto póstumo. 

Basilides Mária operaénekes (1886–1946)

november 28, 2017 - 16:20

Jolsván született, ahol apja volt a polgármester, művészi tehetségét zeneművészeti főiskolát végzett anyjától örökölte. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémiára járt, Sík József volt a mestere. Végzés után a Népopera szerződtette, 1911-ben a Quo Vadis című operában debütált. Csodálatos alt hangja a közönséget és a kritikusokat egyaránt elbűvölte. 1915-től az Operaház ösztöndíjas, majd 1917-tól rendes tagja lett, 1934-ben örökös tagnak választották.

Orosz Adél balettművész (sz. 1938)

március 15, 2018 - 22:35

Az Operaház balettiskolájába, majd  az Állami Balett Intézetbe járt, 1959-től a leningrádi Kirov Színházban tanult. 1954-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, 1957-ben kapta meg magántáncosi kinevezését. A balettirodalom szinte valamennyi főszerepét eltáncolta itthon és külföldön. 1984-1988 között az Operaház balettigazgatója, 1989-től pedig a Táncművészeti Főiskola balettmestere volt. Néhány kitüntetése: Érdemes Művész; Kiváló Művész;  Liszt Ferenc-díj ; Kossuth-díj. Örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, 2010-ben A tánc világnapján életműdíjat kapott.