Martha Black kanadai aranyásó, képviselő (1866–1957)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Martha Black kanadai aranyásó, képviselő (1866–1957)

február 23, 2018 - 21:15

Az aranyláz idején utazott Yukonba (eredetileg férjével közösen tervezték az utat, de ő inkább t választotta). Fűrészmalmot vezetett, bányászati engedélyekkel kereskedett,  és egy rönkkunyhóban szülte meg harmadik fiát,  akinek az apjától közben elvált. 1904-ben feleségül ment George Black ügyvédhez, és ideje nagyrészét a helyi flóra tanulmányozásával töltötte. Munkájáért 1917-ben tagjává választotta a Royal Geographical Society. Férje 1921-től konzervatív parlamenti képviselő volt 1935-ig, amikor egészségi állapota nem engedte a további munkát. 70 évesen Martha indult helyette és nyert, így ő lett az második nő, aki bejutott a kanadai parlamentbe, ahol öt évig volt Yukon képviselője. 1938-ban My Seventy Years címmel kiadta önéletrajzát. Tevékenységét 1946-ban az  Order of the British Empire ranggal ismerték el.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Elizabeth Carmichael Monk kanadai jogász (1898–1980)

július 30, 2017 - 19:53
Az első kanadai ügyvédnők (1942), Elizabeth Carmichael Monk a bal szélen

1923-ban szerezte meg jogi diplomáját a McGill egyetemen, ő volt az első nő, akit kimagasló tanulmányi eredményéért aranyéremmel tüntettek ki.  Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy ügyvéd legyen, Quebec tartomány ügyvédi kamarája csak férfiakat fogadott be. Húsz évet érvelt, harcolt és várt, amíg ügyvéd lehetett, akkor is Nova Scotiában, nem Quebecben. Cégjogászként praktizált, az első nő volt, akit tanácsosnak neveztek ki. Aktív tagja volt a Quebec National Federation of University Women és a Canadian Federation of University Women (diplomás nők egyesületei) szervezeteknek.

Isabelle Gatti de Gamond belga pedagógus, politikus, feminista (1839–1905)

július 28, 2017 - 21:16

Anyja Zoé de Gamond belga feminista, apja Giovanni Gatti olasz zeneművész volt. Párizsban született, ötéves korában költözött a család Brüsszelbe. Alapos nevelésben részesült, így anyja halála és a család elszegényedése után nevelőnő lett egy lengyel nemesi családnál. Az ott töltött idő alatt autodidakta módon megtanult görögül, latinul, és bővítette filozófiai ismereteit. 1961-ben tért vissza Brüsszelbe, a következő évben elindította a  L'Education de la Femme című lapot, melyben a lányok iskoláztatásának fontosságát és az erre kidolgozott tanítási módszereit propagálta.