A voronyezsi lány az 1980-as olimpián az összetett verseny aranyérmese volt, mögötte ezüstérmes holtversenyben Nadia Comaneci és Maxi Gnauck. A következő évben a világbajnokságon összetettben harmadik volt. Versenyzői pályafutásának befejezése után edző lett, tanítványai is komoly sikereket értek el.
Hátrányos helyzetű családba született, 19-en voltak testvérek. Gyermekbánulás következtében egyik lába megbénult, tízévesen tanult újra járni. 16 éves volt első olimpiáján Melbourneben, ahol a 4 x 100-as váltóval bronzérmes lett. 1960-ban Rómában aranyérmet nyert 100 és 200 síkon, valamint a a 4 x 100-as váltóval. Az Év sportolója volt 1960-ban, az Év női sportolója 1960-ban és 1961-ben, a Fehér házban fogadta őt John F. Kennedy elnök. Két évvel később visszavonult és minden energiáját a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére fordította. 54 évesen agydaganatban halt meg.
Buenos Airesben újonc válogatottként nyert világbajnoki aranyérmet a női tőrcsapattal, majd 1963-ban a gdanski világbajnokságon második helyezettek. Technikás versenyző, igazi csapatember volt . A tokiói nyári játékokon ért sportpályafutása csúcsára, a női tőrcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet nyert. Négy évvel később a Mexikóvárosban tartott olimpián, majd a moszkvai vívó-világbajnokságon az ezüstérmes csapat tagja.
Csodagyerek volt, még nem volt 14 éves, amikor Boca Ratonban döntőt játszott és elődöntős volt a French Openen. 1990-ben már a világ tíz legjobb játékosa között szerepelt, ilyen fiatalon ez még soha másnak nem sikerült. 1998-ban elődöntős volt Wimbledonban, ezüstérmet nyert. 1992-ben Barcelonában olimpiai bajnok lett. 2001-ben megnyerte az Austral Opent és a French Opent, ezzel a világranglista élére ugrott. 2002-ben megvédte címét Ausztráliában. Pályafutása során 14 WTA tornát nyert. 2012-ben beválasztották az International Tennis Hall of Fame tagjai közé.
