Az első orvosnő és az első diplomás nő Belgiumban. A kor szokásaitól eltérően apja lányainak és fiának azonos oktatást biztosított. Mivel Belgiumban lányok nem járhattak gimnáziumba, Isala Svájcban járta a középiskolát. 1873-ban tért haza és jelentkezett a Leuveni katolikus egyetem orvoskarára, ahol visszautasították és azt tanácsolták neki, legyen bába.

Ezután visszatért Bernbe, ahol az egyetem hallgatója lett és 1879-ben lediplomázott. Két évet Londonban töltött, ahol a New Hospital for Women orvosa volt és megismerkedett az  angol feministákkal. 1884-ben Brüsszelben engedélyt kapott saját praxisa megnyitására. Orvosi munkája mellett részt vett a nőmozgalomban, az első belga ügyvédnővel, Marie Popelinnel a Ligue belge du droit des femmes (belga nőjogi egyesület) alapító tagjai voltak.