1904-ben Budapesten diplomázott, majd szülővárosában, Nagyváradon telepedett le, kör- és magánorvosként praktizált. Részt vett a századelő haladó mozgalmaiban, a nagyváradi Feminista Egylet és az ottani Társadalomtudományi Társaság tagja volt, Ady Endre és a Holnap baráti köréhez tartozott. 1911-ben kinevezik a város tisztiorvosának, az I. világháború alatt a helyi katonai járványkórház parancsnoka.
Az első amerikai nő volt, aki tudományos, és az első nő, aki orvostudományi Nobel-díjat kapott. Gerty Radnitz Prágában született, 1920-ban diplomázott az ottani Orvostudományi Egyetem. Ugyanabban az évben összeházasodott Carl Corival, az Egyesült Államokba emigráltak, először Buffaloban, majd 1931-től a Washington University Medical School-ban kaptak kutatói állást. Kutatásaik a glikogén lebomlására és tárolására irányultak.
Az első nő, akit beválasztottak a brazil parlamentbe és 1934-ben részt vett az alkotmány megszövegezésében. São Pauloban született 1892-ben, az ottani orvosegyetemen diplomázott 1926-ban. Az 1932-es alkotmányos forradalom alatt 700 nő részvételével szervezett tiltakozó megmozdulást. 1933-ban került be a parlamentbe, ahol az egészségügyi és oktatási bizottság tagja volt. Alapító tagja és néhány évig elnöke volt a Brazilian Academy of Medical Women-nek. A National Congress feloszlatása után német, francia és svájci kórházakban dolgozott. 1982-ben halt meg.
Az első francia nő, aki pszichiátriai szakvizsgát tett és állami elmegyógyintézetben alkalmazták. Szegény családból származott, korán kimaradt az iskolából, később önerőből készült fel az egyetemre. Már kamaszkorában anarchista és feminista csoportok tagja volt, 1906-ban a Solidarité des femmes titkárává választották. Cölibátusban élt. Férfiruhát viselt, hogy ezzel is jelezze eltávolodását a kultúra által definiált, korlátozó "nőiesség" fogalmától. 1908-ban La Suffragiste címen újságot alapított.
Erdélyben, Érbogyoszlón született, a nagyváradi premontrei gimnáziumban érettségizett. Családjában hagyomány volt az orvosi pálya, ezért a budapesti orvosegyetemre iratkozott be. Diplomájának kézhezvétele után a Rókus Kórház bőrgyógyászatán dolgozott, ott ismerkedett meg a szlovák Miloš Lacko bőrgyárossal, akivel házasságot kötött. Liptószentmiklóson éltek, ahol idegorvosként dolgozott, ott jelentek meg első írásai. 72 éves korában nyugdíjazták, férje is akkortájt halt meg, így testvéréhez költözött Budapestre.
Néhány munkája:
A tanítás akkor kezdte csak érdekelni, mikor orvosként fogyatékos gyerekekkel foglalkozott. Orvosi képesítésének köszönhetően a nevelést nem pedagógusként közelítette meg, hanem tudósként. Pedagógiájának középpontjában a gondosan megtervezett és felépített környezetben szabadon tevékenykedő gyerek áll. Véleménye szerint minden gyerek belülről motivált a tanulásra. Azt állította, hogy a gyerekek a tudást különösebb erőfeszítés nélkül magukba szívják, ha megfelelő cselekvést a fejlődésüknek megfelelő időben biztosítjuk. Egy élet a gyermekekért címmel film készült róla.
1908. december 19-én született. A pécsi egyetemen végzett 1938-ban, utána az Állami Gyermekmenhelyen, 1940-től a László, majd a Madarász utcai Kórházban dolgozott. Kutatási területe a hospitalizáció, az agyhártyagyulladás, a csontfejlődési rendellenességek, a veleszületett szívhibák, ezek műtéti megoldásai. Munkacsoportjával először végzett hazánkban extrakorporális keringéssel szívműtétet gyermekeken.
1832-ben született New York állam Oswego városában, haladó szellemű szülők gyermekeként, így kiváló oktatásban részesült, és közvetlen példát látott otthon az egyenrangú házasságra, az egyenlő otthoni munkamegosztásra. Anyja már gyerekkorában meggyőzte, hogy a nők számára szinte kötelezőnek számító szoros fűző és a földet söprő, port piszkot összeszedő számtalan alsószoknya egészségtelen.
Családja véleményével dacolva lett orvostanhallgató, magántanítványokat és betegápolást vállalt, hogy előteremtse a tanulmányaihoz szükséges pénzt. 1888-ban végezte el a University of Michigan Medical School-t. Négy év kórházi munka után 1892-ben nyitotta meg nőgyógyászati rendelőjét, emellett a Northwestern University orvoskarán tanított. 1902-ben, a férfikollégák rosszallása ellenére, az Illinois University Medical School egyetemi tanárává nevezték ki. 1918-ban ő volt az első nő, aki koedukált egyetemen tanszékvezetői kinevezést kapott.
1868. január 16-én született. Az első nő, aki Quebec tartományban orvosi egyetemet végezhetett. A McGill egyetemre való jelentkezését neme miatt először visszautasították. Amikor végre engedélyt kapott, bebizonyította, hogy versenyképes a férfi hallgatókkal és 1891-ben a diplomaosztáskor mint legjobb eredményt elérő hallgató ő mondta a búcsúbeszédet. Beválasztották a Canadian Medicine Hall of Fame tagjai közé.