Gioconda de Vito olasz hegedűművész (1907 - 1994)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gioconda de Vito olasz hegedűművész (1907 - 1994)

augusztus 18, 2014 - 15:42

Gioconda de Vito klasszikus hegedűművész (1907–1994) 1907. július 26-án (egyes források szerint június 22-én) született öt gyerek egyikeként született a dél-olaszországi Martina Francában. Családja borászattal foglalkozott. Kezdetben formális oktatás nélkül játszott hegedűn, csupán egy helyi zenekarvezetőtől vett zeneelmélet-leckéket. Nyolcéves korában nagybátyja, egy Németországban élő hivatásos hegedűművész elhatározta, hogy ő maga fogja tanítani, miután hallotta Gioconda előadásában Charles Auguste de Bériot egy hegedűversenyét. Tizenegyéves korában beiratkozott a pesarói Rossini Konzervatóriumba, ahol Remy Principe tanítványa lett. Tizenhárom éves korában elvégezte a kozervatóriumot és megkezdte karrierjét szólistaként, tizenhét éves korára pedig mestertanár lett Bari újonnan megalapított kozervatóriumában. 1932-ben megnyerte a Bécsben megrendezett első Nemzetközi Hegedűversenyt Bach d-moll chaconne-jával.

Ezt követően Palermóban és Rómában tanított, a Szent Cecília Akadémián – korábban Mussolininek is bemutatták, aki nagy csodálója volt művészetének és állítólag hozzásegítette de Vitót a római álláshoz. 1944-ben az Akadémián életre szóló professzori kinevezést kapott, ekkor azonban a második világháború megakasztotta ígéretes karrierjének talán legproduktívabb időszakát.

A háborút követően rögzített néhány felvételt, 1948-ban pedig Londonban is bemutatkozott Brahms hegedűversenyével (Victor de Sabata vezényelt). E sikeres fellépést továbbiak követték az Edinburgh Fesztiválon, majd közös koncertek olyan művészekkel, mint Yehudi Menuhin, Isaac Stern és Arturo Benedetti Michelangeli. 1953-ra ő számított Európa elsőszámú női hegedűművészének, bár az USÁ-ban gyakorlatilag ismeretlen maradt.

1957-ben Wilhelm Furtwängler vezényletével egy Brahms-szonátát adott elő XII. Piusz pápa előtt a Gandolfo-kastélyban – a pápa maga választotta ki a szonátát. Egy évvel később de Vito egy Mendelssohn concertót játszott az egyházfőnek – egyúttal be is jelentette neki szándékát, mely szerint három év múlva visszavonul, mivel elérte karrierjének csúcsát. A pápa eredménytelenül próbálta döntéséről lebeszélni. Ekkortájt Edwin Fischerrel is együtt dolgozott, nem sokkal annak halála előtt – Brahms-szonátákat vettek fel, majd Beethoven Kreutzer-szonátáját és Franck A-dúr szonátáját.

De Vito 1961-ben, csupán ötvennégy éves korában vonult vissza – nemcsak a koncertezéstől, de hegedűn sem játszott többet és tanítani sem volt hajlandó.

Az USÁ-ban soha nem lépett fel, pedig Arturo Toscanini és Charles Munch több alkalommal hívták. Koncertezett azonban Ausztráliában, Argentinában, Indiában, Izraelben és Európában, valamint a Szovjetunióban, ahol az első Csajkovszkij Hegedűverseny zsűritagjaként is szerepelt.

Repertoárja nem volt széles: kevés olyan művet tartalmazott, amely a 19. századnál később született – Pizzetti talán az egyetlen kivétel. Kedvence „a három B” volt: Bach, Beethoven és Brahms. 1990-ben „The Art of Gioconda de Vito” címmel jelent meg felvételeiből gyűjtemény. A lemezen szerepel egy Bach kettős hegedűverseny, amelyet Yehudi Menuhinnal ad elő, Anthony Bernard vezényletével.

1941-ben kötött házasságot a brit David Bicknell-lel, az EMI egyik igazgatójával, 1951-től az Egyesült Királyságban élt. 1994-ben, 87 évesen hunyt el.

 

 

Kyung-Wha Chung koreai hegedűművész (sz. 1948)

március 23, 2018 - 20:08

Szöulban született, hatéves korában kezdett hegedülni. Kilencévesen már fellépett a szöuli filharmonikusokkal, a kritikusok szerint hibátlan, érett előadóként mutatkozott be. 1960-tól a New York-i Juilliard School of Music hallgatója, ahol a legendás hegedűtanár, Ivan Galamian növendéke volt. 1970-ben Londonban lépett fel, egy Csajkovszkij darabot adott elő, és egycsapásra világsztár lett. A Decca szerződtette, sorra jelentek meg lemezei. Fellépett a világ valamennyi neves koncerttermében, világhírű zenekarokkal, a legnagyobb karmesterekkel. 

 

Bárdos Alice hegedűművész, tanár (1896–1944)

július 19, 2019 - 16:50

Budapesi zenészcsalád lánya, Hubay Jenő tanítványa volt a Zeneakadémián, 1917-ben végzett. Pályája németországi koncertkörúttal indult, az elkövetkező években Budapesten és európai nagyvárosokban lépett fel. Szende László építésszel és zenekritikussal kötött házassága után 1922-től Szombathelyen éltek, ahol kezdetben magántanítványokkal foglalkozott, majd 1926-tól a zeneiskolában tanított. Gyerekei születése után ismét koncertezett és gyakran volt rádiófelvétele. A város kulturális életének fontos alakja volt, 1936-ban alapító tagja volt a Collegium Musicum együttesnek.

Benedetta Rosmunda Pisaroni olasz operaénekes (1793–1872)

február 04, 2017 - 00:01

Apja volt az első, aki felismerte tehetségét, Milánóba utazott vele és a kor legjobb énektanáraihoz járatta. Első fellépése 18 évesen Bergamoban volt. Az 1812/13-as szezonban Placenzaban a Teatro Comunale színpadán lépett fel. Egyre népszerűbb lett, Meyerbeer és Rossini is elismerte tehetségét. 1816-ben hímlős lett, a betegség következtében addig szoprán hangja altra váltott. A váltás nem hátráltatta, sőt jót tett karrierjének. A nápolyi Teatro San Carlo szerződtette, ahol Rossini az ő számára komponált több nagy szerepet.

Grazyna Bacewicz lengyel zeneszerző, hegedűművész (1909–1969)

február 06, 2018 - 12:39

Gyerekkorában kezdett zongorát, hegedűt, zeneszerzést tanulni Lódzban majd Varsóban, tanulmányait Párizsban fejezte be. Pályája kezdetén sokat koncertezett, néhány évig a varsói rádiózenekar vezető hegedűse volt. Bár komoly sikereket ért el, egyre inkább a komponálás foglalkoztatta. Egy autóbalesetben szerzett sérülése miatt felhagyott a koncerttezéssel, csak a zeneszerzésnek élt. Egyik leghíresebb hegedűversenye, az Oberek valamennyi lengyel hegedűvirtuóz kötelező darabja.

 

Barbara Strozzi olasz zeneszerző, énekes (1619–1677)

július 30, 2017 - 20:33

Korának híres költője, Giulio Strozzi  házasságon kívül született lánya. Zenei tehetsége rendkívül korán megmutatkozott, apja támogatta és a legjobb tanárokat fogadta mellé. 16 évesen már csodálatosan énekelt és több hangszeren játszott. Tehetséges és termékeny komponista is volt, 1644-ben jelent meg első műve, amelyet a toszkánai nagyhercegnőnek dedikált.  Dalainak szövegét kezdetben apja, majd később ő maga írta. Életművéből kiemelkednek kantátái, melyek hat kötetet tesznek ki.