Bársonyos szemek. Tina Modotti élete. - Consuelo Garcia: Soledad Real élete.

A ​spanyol polgárháború magyar részvevőinek memoárjaiban már találkozhattunk egy Maria álnevű, önfeláldozó, feltűnően szép ápolónő alakjával, de a szerzők nem tudták, hogy Maria azonos Tina Modottival. A hazai olvasók Pablo Neruda nálunk 1977-ben megjelent önéletrajzából alkothattak képet róla: „sápadt, ovális arc, két összefogott fekete haj szárny keretében nagy, bársonyos szemek néznek rám az esztendők mélyéből. Alakját Diego Rivera örökítette meg az egyik falfestményén, növényi koronák és kukoricalándzsák sugárkoszorújában…"

Az udinei olasz munkáscsaládból származó fotóművésznő változatos, izgalmakban bővelkedő pályafutását élettársa, Vittorio Vidali, a spanyol polgárháború Ötödik Ezredének legendás hírű parancsnoka eleveníti fel. Tina Modotti Mexikóvárosban tanulta meg a realista fényképezést, s elsőként kapta lencsevégre a latin-amerikai metropolis nyomornegyedeit, bádogvárosait és annak lakóit. 1930-ban száműzték Mexikóból. Egy ideig Berlinben dolgozott, majd a Szovjetunióba került, ahol – ismét Neruda szavaival – „fényképezőgépét a Moszkva folyóba hajította", hogy másfajta hivatást töltsön be: mint a Nemzetközi Vörös Segély megbízottja utazott szerte Európában – hazánkban is –, hogy támogassa az üldözött, bebörtönzött kommunistákat. Útja azután Spanyolországba vezetett, főápolónőként állt helyt a front első vonalaiban.