Ellenállhatatlan szépsége,igéző violakék szemei, hollófekete haja, az élet iránti megállíthatatlan szenvedélye, nyolc házassága, legendás hisztérikussága, a képernyőről szinte szégyentelenül sugárzó egyedi szexualitása, alkoholizmusa, két Oscar-díja és számtalan csodával határos módon túlélt betegsége tette azzá ami: egy teljesen egyedi hollywoodi sztárrá és egy számomra mindenképpen példaértékű nővé.

A mai sztárok többségével ellentétben saját személyiséggel rendelkezett. Nem félt a producerektől, nem félt bevallani, hogy szereti a férfiakat és az ezzel járó “változatosságot”, ivott mint a gödény, a szexért és a gyémántokért feltétel nélkül rajongott, sikeres üzletasszony és vállalkozó volt és imadta az eletet. Majdhogynem sok tekintetben sokak szerint ferfikent viselkedett. Pedig csak egyszeruen mert elni. Es az eletet stilussal, ragyogassal elte. Ezert szerettem annyira. Soha nem volt nadszal vekony, gombolyu Rubens-i alakjaval sokkal csabitobb volt a harmincas eveiben, mint Angelina Jolie a maga eres vezna mivoltaval. Igazi no volt, aki nem felt bevallani, hogy szinte drogkent falja a ferfiakat. Persze nem ez az amitol igazi no es nem ez az, amiert az en szememben olyan tiszteletremelto volt. Azert neztem fel ra mert sajat maga volt az eletben es a vasznon. Amikor Richard Burtonnel jatszott a Nem felunk a farkastol cimu Edward Albee darab filmvaltozataban, ot lattuk, Elizabeth egyenlo volt Marthaval. Kapcsolatuk pontosan olyan volt mint George-e es Martha-e, annyira szerettek egymast, hogy szinte elviselhetetlen volt a masik jelenlete. Folytonos reszegsegben, veszekedesek es bekito vad szexben eltek eletuket. Bevallotta  hianyossagait, az addikcioit, a kevesbe elvezheto oldalat is mutatta.

Az elete nem csak a milliardokbol es a filmsikerekbol  allt, hanem nyolc kudarcba fulladt hazassabol (igaz, egy sajnos Mike Todd halalaval vegzodott nem pedig valassal), egy lesullyedt karrierbol, szamtalan elviselhetetlenul rossz filmbol, elvesztett baratokbol (James Dean, Montgomery Clift, Rock Hudson)es megis mindig mosollyal, szenvedellyel allt a fenykepezogepek ele, meg ha olykor tolokocsiban is. Mindmellett kiallt egy nagyon fontos dolog mellett:  alapitvanyt hozott letre az AIDS elleni kuzdelem ugyeben.

Az otvenes evekre Hollywood egyik legfontosabb es legmeghatarozobb alakjava valt. A Cleopatra cimu filmert $1 millio kert es kapott. Ez az osszeg volt a legtobb amit egy sztar kapott addig a pontig. Vagyonat azonban nem csak gyemantokra es luxus utazasokra koltotte. Amikor meg senki nem ismerte el az AIDS jelentoseget es senki meg hollywoodi korokben sem foglalkozott ezzel a gyilkos korral o hatarozott lepesekkel alapitvanyt hozott letre es aktivistakent kuzdott ezert az ugyert. 1993-ban egyike volt  American Foundation for AIDS Research alapitoinak es halalaban is jelentos osszeget hagyott hatra az alapitvany javara.

Persze elete egyertelmuen messze all az atlagos no eletetol de talan pont ez az amiert rajongok erte. Valaki elerte azt amirol mi neha-neha almodozunk. En legalabbis tinedzserkent arrol almodoztam, hogy hollywoodi szinesz leszek es olyan eletem lesz, mint Taylore. Hamarosan be kellett latnom, mennyire naiv voltam de Taylor mindig is emlekeztetett az almaimra. Szamomra o az igazi no, aki mindig megszerezte, amit akart, ha nem tetszett neki elvalt, ha tetszett neki meghazazasodott. Nem hodolt be a ferfiaknak, ok hodoltak be neki.  Az otvenes hatvanas evekben (de sajnos meg ma is) az ilyen viselkedes nagy visszhangott valtott ki, a filmkritikusok sorban eliteltek, alabecsultek, mert filmjeiben nem a tehetseges szineszt lattak, hanem a botranyhost, a tobbszorosen elvalt es leder not, aki nem tud megallapodni es csak akar es akar es nem rostelli megszerezni amiert kinyujtja a kezet, megha az masok hazassaganak veget is jelenti. A rajongok azonban kitartottak mellette.

Neha jo elkepzelni, hogy minden no lehetoseget kap hogy igy elhessen. Na persze nem arra gondolok, hogy szabadon tegyunk tonkre hazassagokat vagy hogy annyiszor menjunk ferjhez es valjunk el ahanyszor akarunk, hanem arra, hogy mindazt, amit Liz Taylor megtett es ami a ferfiak szamara teljesen termeszetes, azt  a nok ugyanolyan megiteles mellett tehessek es ne kelljen szegyellniuk semmit, mint ahogy a ferfiaknak sem kell. Minden nonek ugyanilyen szabadon kellene gondolkodnia. Minden nobe kellene egy adag Liz Taylort fecskendezni, hogy feltetel nelkul szerethesse az eletet, nyiltan vallalhassa szemelyiseget es donteseit es ne szegyellje a sikertelensegeit sem, ellenteben azzal amit a tarsadalom meg mindig olyan igazsagtalanul elvar tole. Taylor ebben volt nagyszeru utmutato, meg azt is megkockaztatnam, hogy akaratlanul hosse valt az en es remelhetoleg mas nok szemeben is. Vallalta onmagat, vallalta, hogy szembealljon az elvarasokkal, amit Hollywood tunderi udvoskei szamara a gatlastalan, agg, szexista producerek eloirtak.

Hollywood soha sem adta fel, hogy sztárokat gyártson es addig gyurja, formalja oket mig azok teljesen felismerhetetlenek nem lesznek. Taylort azonban soha nem tudta leigázni. Taylor sztárnak született es az is maradt elete utolso pillanataig. Szamomra jelkep, a szabad gondolkodas es a szenvedely jelkepe