"Az első Gertrudis": Kántorné Engelhardt Anna színész (1791–1854)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

"Az első Gertrudis": Kántorné Engelhardt Anna színész (1791–1854)

február 26, 2019 - 17:35

1791-ben született Nagyszebenben, szegény erdélyi szász családban. Szüleit korán elveszítette, ezután cselédnek állt. Munkaadója, Láng Ádám János színész - az első magyar színtársulat alapítójának, Kelemen Lászlónak a sógora - észrevette a tehetségét, az ő biztatására a lány megtanult magyarul. A házban gyakran megforduló Kazinczy Ferenctől is jelentős biztatást kapott.

1810-ben férjével együtt a Debrecenben játszó kolozsvári társulathoz szerződött. Férje korán meghalt, ő maga 1847-ig járta vándorszínészként az országot. (Özvegyként született egy törvénytelen lénya, akit,hogy megkímélje a hányatott élettől, örökbe adott.) A székesfehérvári színitársulathoz, majd a kassaihoz szerződött. 1833-ben a Bánk bán ősbemutatóján szerepelt, ezért életrajzi regényében "Az első Gertrudis"-ként emlékezik meg róla.

Az ún. "síró-éneklő iskola" képviselője, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház nem szerződtette, mert addigra ez a játékstílus elavulttá vált. (Más források szerint szerződtették volna, de ő maga egy félreértés,illetve egy nem kézbesített meghívó miatt nem tette be a lábát az épületbe.)

Lakásában "nevendékeket" fogadott, lakott nála egy másik fiatal színészaspiránssal, de nem jöttek ki Kántornéval. Laborfalvi megszökött tőle, és végül ő vette át a helyét Gertrudisként. 

Kántorné 1845-ig még Erdélyben játszott. Idős napjait nyomorogva töltötte, volt házmester, szakácsnő és színházi jegypénztáros. Büszkesége miatt nehezen fogadott el támogatást. 1854-ben halt meg Marosvásárhelyen. Sírkövét halála után két évvel Prielle Kornélia emeltette.    

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Carmen Amaya spanyol táncos (1918–1963) 

november 11, 2017 - 21:54

A XX. század legjelentősebb flamenco táncosa, a „cigányok királynője” Barcelonában született. Apja utcai zenész volt, az ő gitárkíséretére táncolt a kislány már négyéves korában. Soha nem tanult zenét vagy táncot, az ellesett mozdulatokat utánozta és fejlesztette saját ízlése szerint. Az első táncosnő volt, aki átvette a férfitáncosok lépéseit és motívumait. Egyéni, expressziv, szenvedélyes előadásmódja lenyűgözte a közönséget és a kritikusait egyaránt. Az 1930-as évek közepéig hazája szinte valamennyi nagyvárosában fellépett.

Elsőként a Scalában: Némethy Ella operaénekes (1895–1961)

április 03, 2018 - 21:41

Budapesten kezdte tanulmányait, majd Milánóban Ettore Paizza tanítványa volt. A budapesti Operaházban 1919-ben volt az első fellépése a Sámson és Delilában. Az elkövetkező években vezető mezzo-szoprán énekessé nőtte ki magát, korának legjobb Wagner énekeseként tartották számon. Külföldön is népszerű volt, fellépett Olaszországban, Dél-Amerikában, Németországban, Spanyolországban. 1948-ban a budapesti Operaház örökös tagjává választották. 

 

Orosz Adél balettművész (sz. 1938)

március 15, 2018 - 22:35

Az Operaház balettiskolájába, majd  az Állami Balett Intézetbe járt, 1959-től a leningrádi Kirov Színházban tanult. 1954-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, 1957-ben kapta meg magántáncosi kinevezését. A balettirodalom szinte valamennyi főszerepét eltáncolta itthon és külföldön. 1984-1988 között az Operaház balettigazgatója, 1989-től pedig a Táncművészeti Főiskola balettmestere volt. Néhány kitüntetése: Érdemes Művész; Kiváló Művész;  Liszt Ferenc-díj ; Kossuth-díj. Örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, 2010-ben A tánc világnapján életműdíjat kapott.