Török Sophie (Tanner Ilona) Baumgarten-díjas író, költő (1895-1955)
1895. dec. 10-én születik Budapesten, Józsefvárosban, a Kálvária tér 18. alatt, szerény körülmények közé. Szüleivel németül beszél, csak az iskolában tanul meg magyarul. Lázadó, extravagáns lány, színes, impulzív egyéniség, fittyet hány a jómodorra. Több dolgot kipróbál, a színészetet, a balettet és a versírást is – első költeményei a Képes Krónikában jelennek meg. Családja a háború borzalmai elől 1916-ban Reichenbergbe küldi rokonokhoz, itt ismerkedik meg első szerelmével, egy Andor nevű tartalékos hadnaggyal, aki azonban nem hajlandó sem feleségül venni, sem teljesen elszakadni tőle. Végül ő szakít, és az érzelmi csalódás miatt három évig nem tud verset írni.
Anyja megözvegyülése után neki kell eltartani a családot, hivatali állásokban helyezkedik el, közben tanulni próbál, de leérettségizni nem tud. Többször munkahelyet vált, mert a főnökei kikezdenek vele. Amikor a Külügyminisztériumban is szexuális zaklatás áldozata lesz, rezignáltan megadja magát, de előtte felmegy egyetemista ismerőséhez, hogy ne a főnöke legyen az első az életében. Hamarosan teherbe esik. Abortuszra megy (ez akkoriban illegális és veszélyes), feltehetően a szövődmények miatt nem lehet utána soha többé gyereke. Magánéleti hányattatásai közepette is próbálja építeni az irodalmi karrierjét. Összeköttetései, mentorai nincsenek, ő maga kilincsel a szerkesztőségeknél. Időnként leközli egy-egy versét a Hét, a Vasárnapi Újság és az Új Idők.
Amikor a Nyugattól nem kap levélben választ, elhatározza, hogy személyesen felkeresi Babitsot. A költő titkára és lakótársa, Szabó Lőrinc nyit ajtót, akivel hamarosan viszonyt kezdenek, el is jegyzik egymást. Babitsnak azonban megtetszik a fiatal nő, és gyakorlatilag elkéri őt Szabó Lőrinctől. 1921-ben, mindössze öt találkozás után Babits a Centrál Kávéházban megkéri Tanner kezét. Összeházasodnak, a nő otthagyja a minisztériumot. Esztergomban vesznek házat. Ilonka az intellektusa és tehetsége miatt nagyra tartja Babitsot, azonban meg van róla győződve, hogy a visszahúzódó férfi csak azért vette el, mert éppen kéznél volt. A „költőfeleség” szerepe is nyomasztja, noha Babits támogatja irodalmi tevékenységét. (Bár érdekes módon a könyveihez nem engedi nyúlni.) Ráveszi, hogy Kazinczy Ferenc felesége után Török Sophie néven publikáljon.
1929-ben jelenik meg első kötete, Asszony a karosszékben címmel. A Nyugatban verseket, novellákat és kritikákat közöl. Később egy regényt is kiad Hintz tanársegéd úr címmel, amelyet olaszra is lefordítanak.
1931. március 18-án Tanner hozzájut egy levélhez, amelyet Arany János írt Majthényi Flórának 1861-ben. Onnantól fogva nem hagyja nyugodni a szerencsétlen sorsú költőnő alakja, kutatni kezdi életét és elhatározza, hogy könyvet ír róla. A Nyugat 1934. decemberi számában publikálja a bevezetőt és a készülő mű egy fejezetét.
1936-ban alapító tagja a Kaffka Margit Társaságnak.
Mivel nem tud teherbe esni, 1928-ban örökbe fogadják szakácsnőjük és Török bátyjának újszülött törvénytelen lányát, Ildikót – Tanner éppen vakbélműtéten esik át a kórházban, ezt álcázzák szülésnek. 1939-ben Tanner „Nem vagy igazi” c. novellájában dolgozza fel a „lebukással” kapcsolatos aggodalmait. 1938-ban Babits gégerákot kap, megműtik, innentől csak a „beszélgető füzet” segítségével kommunikál. 1941-ben meghal, innentől Tanner folyamatosan testileg-lelkileg betegeskedik, sosem talál már magára, noha Babits emlékére kiad egy néhány verset, és 1944-ben Kotzián Katalinnal még szerkeszt egy kötetet Költőnők antológiája címmel. Egy ideig a Szabó Ervin Könyvtár munkatársa. Lánya Pintér Jenő irodalomtörténeti munkájából érzékeny korban, 13 évesen tudja meg, hogy örökbe fogadták – anyjával való kapcsolata innentől folyamatosan romlik. Babitsot Ildikó mindig is rajongva szerette, soha nem hiszi el, hogy nem ő az édesapja.
Tanner 1947 májusában a budapesti tündérhegyi szanatóriumban megismerkedik a huszonnyolc éves Koháry Saroltával, akivel összebarátkozik és aki élete hátralevő részében rendszeresen látogatja, gondoskodik róla. 1947/48 telén Tanner megígérteti a fiatal nővel, hogy befejezi a Majthényi Flóráról szóló könyvét. Lányával addigra - noha Koháry próbálja békíteni őket - zárják egymás elől a szobáikat. Végül az ötvenes években Ildikó elköltözik, kalauzként keresi a kenyerét és szűkösen él - neve inkább hátrány, mint előny számára.
Tanner 1955. január 28-án, 59 évesen hal meg. Előtte a lányát kitagadja az örökségből, lakását Koháryra hagyja, aki Ildikó javára Iemond róla, de a többi pereskedő miatt végül ő nem kapja meg. Ildikót ebben az évben felveszik az egyetemre régész szakra, jól tanul, de 1956-ban disszidál, innentől Angliában él. 1982-ben egy lakókocsiban hal meg.
Koháry Sarolta végül nemcsak Majthényi Flóra életrajzát fejezi be, hanem Majthényi és Tanner párhuzamos életrajzát írja meg Flóra és Ilonka címmel (1973). 1988-ban sajtó alá rendezi Tanner kiadatlan verseit. 95 évet él (2014-ben hal meg). Lánya Marinovich Sarolta (Resch Béláné) irodalmár, a hazai gender studies oktatás egyik úttörője.
Török Sophie: Asszony karosszékben
Valamit még kellene tenni az életemmel, még
nem volna szabad megnyugodni, s ülni
tétlenül a napban - mint elkészült
kancsó az ötvös asztalán: végérvényesen és
menthetetlenül befejezett! Ó, Istenem, még
van bennem nyugtalanság, mely fulladozva
keres utat - és vágy, mely nem ült még soha
a Teljesedés asztalánál!
Még szűz dolgok rejteznek ezen a
sejtelmes erjedt délutánon: a vibráló sűrű
fényben, terhes búzaföldek s remegve
érõ szõlõk között; - kik íme mind kéjes
alázatba teljesítnek valami titkos
égi parancsot. Ó, asszony a karosszékben!
Itt ülök tétlenül, kimaradva az Élet
gyönyörû izgalmas játékaiból. De nyugodt
bõröm alatt indulatok remegnek, sistergõ
indulatok! s helyüket keresik tolakodva, mint
tétlen figura keresi kirendelt helyét a kockás
sakktáblán. - Hiszen mindennek meg kell
érni! minden vágy teljesülésért eseng! Céltalan
semmi se lesz és Isten! tûrhetsz-e éretlen magvat
a Sarló alatt? És én még
anya se voltam! Érte lett minden:
nagy dolgok kicsiny életemben - tavasz!
szépség! szerelem! oh Isten! Istenem!
mit vétettem én? hogy minden
nyüzsgõ életek között e néma
bölcs mennybolt alatt a borzas
kotlót irígylem! Betelt
élete kéjes nyugalmát: amint
meleg szárnyai alá
rejti tengernyi csibéjét.
Török Sophie: Versek I.
Minden a tied, bezárt szobádból
tied az egész világ. Tied, ha nem kell!
De ha kinyujtod kezed utána:
elszökik tőled, mint szökellő híg sugár.
Itt állsz csüggedt karokkal s tág szemeidben
könyörgés ül, - de ki látja a te szemeidet?
A bölcs magány üvegfalai keményen védenek
az eleven világ elől, kegyetlen elzárnak
az édes világ elől! Láthatsz mindent
és hallhatsz mindent, de téged senki sem lát.
Látod, ihatik, aki szomjas és ehet az éhező,
de téged sötét varázslat bűvöl s szomjad előtt
medrét váltja a forrás s a kinálkozó gyümölcsfa
kacéran lendíti lepkegallyát magasra.
Mint idegen bolygó rejtélyes népét,
a boldog embert úgy figyeled szorongva
s igyekszel félénk mozdulattal követni okos lépteit.
Elvérzett erőid bámulattal nézik dühös könyökök
s térdek vad táncát, félelmes fogak bősz csattogását,
s óriásra duzzadt nyakakat látsz fáradhatatlan
falánk torokkal. Sikolthatsz, sikolyod csak
téged ébreszt! együgyű lettél, mint gyenge gyermek;
s hiába ütnéd a kaján világot: vak ökleid megütött
testedre hullnak vissza. Üssük hát ketten! kiáltod,
s a sors nevetve szórja be szúrós parázzsal szomjúságodat.
Ha nem ihatsz hűs forrás vizéből
majd keserű méreg maró csöppjeit iszod!
Ha csecsemő vágyaiddal vidám völgyekből kiüznek:
a tegmagasabb csúcsról dobod le véres testedet nekik!
Tomboló viziókkal így bünteted a kegyetlen világot, s este
mint orvgyilkos lopakodsz ágyadhoz nesztelen,
kárörömmel várva a megújuló álmot -
mely dühödt késeivel szétmarcangolja
haszontalan szívedet.
Felhasznált irodalom: