Banga Ilona biokémikus (1906–1998)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Banga Ilona biokémikus (1906–1998)

február 06, 2018 - 12:18
Szent-Györgyi Albert munkatársa volt, kutatásai során több jelentős saját felfedezést tett, mint például a miozin A és B leírása.

Banga Ilona biokémikus

Hódmezővásárhelyen születt, a szegedi egyetem természettudományi karának hallgatója volt 1924-től, 1925-27 között a bécsi egyetemet látogatta, 1929-ben készítette el doktori értekezését. 1931-től a szegedi egyetem Orvos-Vegytani Intézetben dolgozott Szent-Györgyi Albert mellett, 1940-ben kapta meg egyetemi magántanári kinevezését. Értékes publikációi alapján több külföldi intézet hívta meg, járt Bécsben, Liègeben, Oxfordban, Nápolyban.

Alapvető felismerései voltak, azonban a további kutatással Szent-Györgyi Straub-F. Brunót bízta meg.

A háborús években is munkahelyén volt, bátorságának köszönhető a labor felszerelésének megmentése. 1945-ben Budapestre költözött, az Orvos-Vegytani Intézet munkatársa lett, majd 1951-től kinevezték a Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet docensének. Férjével, Baló Józseffel az izomkontraktilis fehérjékkel kapcsolatban végzett kutatásokat. 1955-ben védte meg akadémiai doktori értekezését, ugyanabban az évben megkapta a Kossuth-díjat.

1970-ben nyugdíjba ment, a Gerontológiai Intézet tanácsadójaként folytatta tudományos munkáját. Rangos külföldi lapokban publikált, komoly nemzetközi elismerésre tett szert, Hazai és külföldi tudományos társaságok, tudományos lapok szerkesztőbizottsági tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia nem, de a német Kaiserliche Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina beválasztotta tagjai közé. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Lederer Emma történész, egyetemi tanár (1897–1977)

június 28, 2019 - 23:09

Történelem-latin szakos hallgató volt a budapesti tudományegyetemen, 1923-ban védte meg doktori disszertációját. 1935-ben publikálta az Egyetemes művelődéstörténet című, mai napig népszerű könyvét. A második világháborút követően 1946-ban az ELTE BTK Történelem Segédtudományok Tanszéke magántanárává nevezték ki, 1950-től nyilvános rendes tanár, 1952-től 17 éven át tanszékvezető egyetemi tanár volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának is tagja. Nevéhez fűződik a levéltárosképzés és a historiográfia oktatásának bevezetése az egyetemen.   

Emma P. Carr amerikai kémikus (1880–1972)

július 22, 2019 - 12:24

A fizikai szerves kémia és a spektroszkópia területén kiemelkedő eredményeket elérő tudós, egyetemi tanár, a rangos Garvan Medal első kitüntetettje volt 1937-ben. 1905-ben diplomázott a Chicago-i egyetemen, a Mount Holyoke College kémiai tanszékén kapott állást. Doktori értekezését szintén a Chicago-i egyetemen készítette és védte meg 1910-ben. Egyetemi oktatómunkája mellett néhány év alatt jónevű kutatóként lett ismert, 1913-ban a megkapta kinevezését a kémiai tanszék vezetésére. Sokat publikált, nemzetközi kutatócsoportok munkájában vett részt.  

Ferenczi Sári író, irodalomtörténész (1887–1952)

június 24, 2019 - 18:51

Kolozsváron született, a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott. 1932-től 1936-ig Berlinben élt, ott jelentek meg első publikációi. Hazatérése után az Erzsébet Nőiskolában tanított franciát és magyart. 1944-ben antifasiszta magatartása miatt állásából elbocsátották, utána az OSZK könyvtárosa volt. Cikkeket, esszéket, elbeszéléseket, regényeket publikált,  A vörös daru című regényéért az MTA Péczely-díjával tüntették ki.