Olasz operaénekes anyja és ecuadori apja halála után nagybátyja, Ignacio de Veintemilla nevelte fel, akit 1876-ban az ország elnökének választottak. Agglegény volt, így Marieta töltötte be a first lady szerepét. Pozícióját felhasználva igyekezett változásokat hozni a nők életébe. Példáját követve a nők, akik addig csak feketébe öltöztek, színes ruhákat kezdtek viselni. Mivel gyakran sétált egyedül vagy egy barátnőjével, elfogadott lett a férfikísérő nélküli megjelenés. 1882-ben nagybátyja távollétében felkelés tört ki, a hadsereg élére állt és megvédte a fővárost. A polgárháborút a felkelők nyerték 1883-ban, Marietát bebörtönzözték majd száműzték. Peruban töltött évei alatt sokat publikált, verseket, irodalmi és politikai esszéket. 1898-ban tért haza és a bontakozó nőmozgalom egyik vezetője lett.

Néhány munkája: Páginas del Ecuador; Dies Irae Patriótico; Madame Roland; A los héroes de mi patria.