Betty Robinson amerikai atléta (1911–1999)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Betty Robinson amerikai atléta (1911–1999)

augusztus 29, 2017 - 00:18
Az első nő, aki futásban olimpiai bajnok lett.

16 éves volt, amikor Amszterdamban – az első  olimpián, ahol atlétikában nők indulhattak – megnyerte a 100 métert, a 4x100-as váltó tagjaként pedig ezüstérmes volt. 1931-ben 200 méteren világcsúcsot futott. Ugyanabban az évben súlyos repülőbalesetet szenvedett, ezért néhány évet ki kellett hagynia. 1936-ban visszatért a versenypályára, a 4x100-as váltóval Berlinben megszerezte második olimpiai aranyérmét. Visszavonulása után sem hagyta ott a pályát, versenyek szervezésében, lebonyolításában vállalt szerepet. 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Martha Coffin Wright amerikai feminista (1806–1875) 

december 20, 2016 - 23:51

Bostoni sokgyerekes kvéker család lánya. Fiatalon ment férjhez, 19 évesen már megözvegyült, hogy eltartsa magát és kislányát, egy kvéker lányiskolában tanított. 1824-ben ismét férjhez ment, ebből a házasságból 6 gyereke született. Nővérével, -tal együtt alapítója volt 1833-ban Philadelphiában az American Anti-Slavery Society-nek. Később általa kapcsolódott be a nőjogi mozgalomba.

Elizabeth Ware Packard, egy épelméjű nő (1816–1897)

december 20, 2016 - 23:44
Elizabeth Ware Packard

1860-ban Theophilus Packard lelkész elmegyógyintézetbe záratta feleségét, akivel több, mint húsz éves házasságuk alatt hat gyermeket neveltek. A feleség "őrültsége" abban nyilvánult meg, hogy vitatkozni mert férjével nevelési, anyagi és vallási kérdésekben. Mivel a korabeli törvények szerint egy férj megtehette ezt nyilvános meghallgatás vagy a feleség beleegyezése nélkül (sokan egyéb lehetőség híján így intézték el, hogy elválhassanak a feleségüktől), a lelkész úrnak mindössze orvos barátját kellett megkérnie a beutaláshoz.

Ida Rhodes matematikus (1900-1986)

június 04, 2013 - 06:24

„A Cornellen és a Columbián egyfajta csodagyereknek tartottak, a tanárok rettenetesen elkényeztettek, azt mondogatták, egyike vagyok a legjobbaknak, és mindent megtettek értem. Előfordult, hogy az órarendjüket is megváltoztatták a kedvemért. Akkoriban kórházi nővér voltam. Délutánonként tizenkét órát dolgoztam, így nem tudtam bejárni az előadásokra. Úgyhogy megtörtént, a professzor délelőttre tette előadásait, amit hallgatni szerettem volna. Ezért volt, hogy nem foglalkoztam fizikával és kémiával, mert nem tudtam laboratóriumi gyakorlatokra járni... Szóval, azt hittem, én vagyok a világon az egyik legnagyobb, legkiválóbb matematikus. Amikor az MTP tagja lettem, rájöttem, hogy buta, tájékozatlan teremtés vagyok, aki azt se tudja, mi fán terem a számelmélet ...”