Testvérével, Hanssal együtt tagja volt a müncheni Weiße Rose (Fehér Rózsa) ellenállási mozgalomnak, amelyet Kurt Huber egyetemi tanár szervezett. Röplapokat írtak és terjesztettek Németország nagyvárosaiban, amelyekben Hitler és a nemzetiszocializmus ellen emelték fel szavukat. Sophie Schollt 1943-ban letartóztatták és kivégezték.
Berlinben született, jómódú értelmiségi családba. Mindenfajta sport érdekelte, tornázott, úszott, hegyet mászott, boxolt, síelt. 16 évesen lett színésznő, 1920-ban Schiller és Goethe darabjaiban szerepelt nagy sikerrel. Igazán ismertté az 1929-ben készült Die Ehe című film tette. A repüléssel egyik bátyja ismertette meg, 1928-ban szerezte meg pilótaengedélyét. 1931-ben az Egyesült Államokba emigrált, New Yorkban élt. A következő évben saját gépével Európába repült, útjáról írt cikkei több lapban megjelentek.
Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást.
Svájcban született, az ausztriai Innsbruckban járta ki az orvosegyetemet és az olaszországi Bolognában tette le az államvizsgát. Nőgyógyászati szakvizsgáját Németországban szerezte meg, Kölnben kezdett praktizálni. 1992-ben Boszniába utazott, ahol segélyközpontot nyitott a háborúban erőszak áldozatává lett nőknek, később segített Koszovóban, Afganisztánban, Libériában. Nemzetközi nőszervezetek és szponzorok segítségével Kölnben létrehozta a Medica Mondiale-t, ami a háborús- és válságövezetekben lévő nőket támogatja. Felhívja a figyelmet a nők elleni erőszakra és az áldozathibáztatásra.
