Híres székely nemesi család sarja, 1761-ben a Kis-Küküllő mentén, Szőkefalván született. Hétéves volt, amikor édesapja, Újfalvi Sámuel küküllői főbíró meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. A híresen szép fiatal lány szerelmes lett Haller László grófba, de az, noha viszonozta érzelmeit, mást vett feleségül, mert családja nem tolerálta a vallási különbségeket. Csalódásában, és a szülői nyomásnak engedve Krisztina feleségül ment a Mezőcsáváson gazdálkodó, művelt, gazdag Máté János földbirtokoshoz. A viharosra sikeredett házasságból egy kislánya született.

Krisztina ragaszkodott függetlenségéhez, férjét elhagyva Kolozsvárra költözött, ahol élénk társadalmi életet élt, sokakat megbotránkoztatott életvitele. Lovagolt, férfias ruhákban járt, nem alkalmazkodott az etiketthez. Idegen nyelveket nem beszélt, mégis rendkívül tájékozott volt, köszönhetően a terjedő fordításirodalomnak, és annak, hogy számos híres kortársával levelezett. Tekintélyes könyvtárat halmozott fel. Néhány versét "népdalként" énekelték.   

1804-ben kiadták barátnőjével folytatott levelezését "Barátsági vetélkedés, avagy Molnár Borbálának Máté Jánosné (Ujfalvy Krisztina) asszonnyal a két nem hibái és érdemei felől folytatott levelezései" címen. Ez az első magyar közéleti tárgyú levélváltás nők között, egyben az első nyilvánosság elé kerülő magyar nyelvű páros vitairat, amely a nőkérdésről szólva ellentétes női álláspontokat fogalmazott meg. 

Harminc év különélés után megtudta, hogy férje súlyos beteg, és hazaköltözött, hogy ápolja a férj 1812-ben bekövetkezett haláláig.

Jelenléte nagy segítség volt a falusiaknak is, segített napi gondjaikon, tanácsokat adott, kérvényeket írt. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy megválasztották a falu jegyzőjévé. Soha addig nő nem viselt jegyzői tisztséget az országban.

1818-ban halt meg Mezőcsáváson. Sírja ma is megtekinthető a műemlékként számon tartott református templom melletti temetőben.

Kéziratban fennmaradt versei - hagyatákának töredéke - halála után jelentek meg. Ihletőjük a szerelmi csalódás, a magány és a természet. A családja ezeket Ujfalvy Krisztina néven adta ki, fontosnak tartották, hogy lánykori nevén vonuljon be a magyar művelődéstörténetbe. 

Ujfalvy Krisztina: Emlékezet

Emlékezet! kínos vagyona létünknek,

Boldog s boldogtalan birtoka éltünknek;

De mért jösz nyomomba nyugalmam helyére,

Letapotod lelkem ínsége mélyére...

Fáj, kétszer fáj, amit jajgatni nem lehet,

Bús környülállásom de másképp nem tehet.

Ti, vidám környékek! zöldbe borult mezők,

A megelégedett lelkeket képezők!

Legelő nyájokkal gazdag büszke rétek,

Kiknek a szeretet s barátság nem vétek!

Árnyékos dombokkal emelkedett halmok,

Került pásztoroknak húst adó nvugalmok!

Kiterjedett vidék! messzenyúlt helységek!

Ti boldogok vagytok: én epedek s égek.

Boldogok, hah, mert nem tudjátok mit teszen:

Erezni, s ennek hány nyomorultja leszen.

Ujfalvy Krisztina: Anyai fájdalom

Vad házasságomnak s különös létemnek,

Egyetlen gyümölcse, s lánca életemnek!

Eltávozásoddal be üresen hagyád

Hajlékom, melyben nem talál sehol anyád.

Csak némán susogja minden gyászoló szeglet:

Nincsen az én Klárim! nincsen sehol — elment,

Osszevonult falak! pusztán maradt kis ház!

Melyben sorsom terhe egyedül engem ráz.

Bús bizonyságai magánosságomnak,

Lesztek-e tanúi még — vigasságomnak.

Vagy hogy egyetlenem velem lenni megszűnt

Vele együtt minden örömöm is eltűnt.

Ujfalvy Krisztina: Ez az élet...

Ez az élet úgy se sok,

Használják az okosok.

Fergeteges noha bár,

Vesztegetni mégis kár.

Nem kell mindjárt lemondani

A világról,

Mert némely pók mérget szív

a Szép virágról.

Az életet használni:

Könnyű módját találni,

Mert néha egy jó óra

A beteg sors doktora.

Ha tán egy rossz pillanatban

Meg is halnánk:

Jön más, melyben halottan is

Föltámadnánk.

Ujfalvy Krisztina: Komor idők, vas-szín napok

Komor idők, vas-szín napok!

A rosszra csak újat adtok.

Gondolataim hevernek,

Izetlenségim levernek.

Borongó felhő felettem,

Homály, árnyék körülöttem,

Festik a sors titkolt színét,

Az élőnek megtört szívét.

Víg mozdulás, hideg vérzés,

Nevető seb, vidám érzés,

Sóhajtó megelégedés,

Mosolygó bú, szép szenvedés:

Létünket is kíséritek

S jutalmát is kiméritek.

Elekes Irén Borbála "Mindent a nőkről" c. magyar nőtörténeti rádióműsorának kapcsolódó adása: Beszélgetés Fábri Anna, művelődéstörténésszel. Az emancipáció kezdetei I:

Felhasznált irodalom: