Josephine Stadlin, az első nők közt a zürichi egyetemen

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Josephine Stadlin, az első nők közt a zürichi egyetemen

március 19, 2018 - 14:36

1805-ben, Zug-ban született, liberális szellemű értelmiségi családba, ahol fontosnak tartották a tudást, a műveltséget. A helyi zárda növendéke volt, végzés után varró- és hímzőmesterséget tanult. Apja halála után varróiskolát nyitott, annak a jövedelméből tartotta el nyolc fiatalabb testvérét, a varráson kívül írni-olvasni is megtanította növedékeit.

1831 és 1834 között Yverdonban Pestalozzi tanárképzőjének hallgatója volt. 1839-ben Olsbergben megnyitotta saját tanárképző intézetét, melyet két év múlva Zürichbe költöztetett. Tanári munkája mellett állandóan továbbképezte magát, az első nők között volt, akik speciális engedéllyel előadásokat hallgattak a zürichi egyetemen.

1845-ben alapító szerkesztője volt a nők oktatásával foglalkozó Die Erzieherin című lapnak. Megalapította a svájci tanárnőket összefogó Verein Schweizerischer Erzieherinnen egyesületet.

1853-től felhagyott a tanítással és minden idejét az írásnak szentelte. Hét kötetben foglalta össze Pestalozzi; Idee und Macht der menschlichen Entwickelung címmel Pestalozzi életét és munkásságát. 1875-ben halt meg. 

Néhány munkája: Die Musterschule am schweizerischen weiblichen Seminar, ein Beitrag zur Begründung einer Schule der Natur und des Lebens; Morgengedanken einer Frau; Die Erziehung im Lichte der Bergpredigt; Pädagogische Beiträge. 

 

 

Narcyza Żmichowska lengyel író, aktivista, feminista (1819–1876)

március 31, 2018 - 16:38

Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Biróné Kaiser Gizella gyorsírástanár, szerkesztő, tankönyvíró (1875–1937)

november 15, 2018 - 00:50

Magyarországon ő volt az első, aki 1893-ban a Stolze-Fenyvessy-rendszerből gyorsírástanári oklevelet szerzett. Az Országos Női Gyorsíró Egyesületben létrehozta az első gyors- és gépírási szakiskolát. Az iskolában - mely a Dohány u. 30/b alatti Solti-társasházban működött - a tízujjas, vakírásos módszert tanították. Kaiser Gizella adta ki hazánkban A gépírás tankönyve címmel az első rendszeres gépíró tankönyvet, valamint szerkesztője volt a Sztenográfia című szaklapnak. 1929-ben a Magyar Gyorsíró Társaság képviselőházi tanfolyamát vezette.  

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.

Emma Graf svájci tanár, szüfrazsett (1865–1926)

október 11, 2017 - 16:35

Langenthalban született, jómódú üzletember lánya, a tanítóképző elvégzése után 1887-től szülővárosában tanított. Később a berni egyetem bölcsészkarán folytatta tanulmányait, 1901-ben védte meg doktori értekezését. 1907-ben ő volt az első nő, aki a Tanárképző főiskolán tanári állást kapott. 1902 és 1920 között a Schweizerischen Lehrerinnenvereins (Svájci tanárok egyesülete) elnöke volt. 1912-től aktivan részt vett a szüfrazsett mozgalomban, 1915-ben alapítója és egyik szerkesztője volt a Jahrbuch der Schweizerfrauen-nek.

Massi Bruhn dán író, feminista (1846–1895)

december 27, 2017 - 00:52

A gribskovi erdészházban élt szüleivel. 40 éves volt, amikor anyja meghalt, és az addig engedelmes gyermekként élő nő elkezdhette önálló életét. Koppenhágába költözött és régi álmát beteljesítve írni kezdett, bekapcsolódott a nőmozgalomba. Életének hátralévő kilenc évébe belesűrített mindent, amit csak tudott. Újságot szerkesztett, regényeket és elbeszéléseket írt, fordított, előadásokat tartott. A dán nőszervezet, a Kvindelig Fremskridtsforening tagja lett, melynek Hvad vi vil című lapjában kezdett megjelenni 1888-ban folytatásos regénye, az Et Lægemiddel.