Sophie von La Roche német író (1731–1807)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Sophie von La Roche német író (1731–1807)

december 25, 2017 - 22:08
A 18. század egyik legsikeresebb írója. Az első nőíró, akinek Németországban, német nyelven kiadták a regényét.

A fiatal lányt apja tanította, többek között csillagászatra, matematikára, filozófiára és történelemre is. A Geschichte des Fräuleins von Sternheim című könyve 1771-ben jelent meg, és hazáján kívül komoly nemzetközi sikert is aratott. A Sturm und Drang hívei lelkesedtek érte, "azt a valamit érezték meg benne, amit igazában majd csak a „Werther" (1774) fogalmazott meg." (lásd Némedi Lajosné, Könyv és Könyvtár 1976). Néhány évvel később Pomona für Teutschlands Töchter címmel sikeres folyóiratot indított el. Sophie elegáns körökben mozgott, irodalmi szalonjába korának ismert művészei, politikusai jártak, és levelezésben állt a század szinte valamennyi jelentős írójával. 

Unokája Bettina von Arnim író. 

Néhány munkája:

  • Rosaliens Briefe an ihre Freundin Marianne von St., (1779–81),
  • Tagebuch einer Reise durch die Schweiz (1787),
  • Schattenrisse abgeschiedener Stunden (1799),
  • Mein Schreibetisch (1799),
  • Fanny und Julia (1801),
  • Melusinens Sommer-Abende (1806).

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Volt egyszer egy mesebolt" - Gazdag Erzsi költő

november 28, 2017 - 16:50

Budapesten született, Sárváron nevelkedett nagyanyjánál. Első versét tizenhárom évesen írta, kamaszkorában a polgári iskolában két színdarabját is bemutatták. Kőszegen érettségizett, rossz anyagi helyzete miatt egyetemi tanulmányai idején újságírásból, leckeadásokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1961-től nyugdíjazásáig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa volt. Első kötete 1938-ban jelent meg Üvegcsengő címmel. Remek ritmusérzékét elismerve Kodály Zoltán felkérte, hogy írjon szövegeket gyerekdalaihoz.

Elisabeth Langgässer német író, költő (1899–1950)

február 23, 2018 - 09:46

Egy római katolikus általános iskolában tanított, ahonnan elbocsátották, amikor egy zsidó férfitől házasságon kívül kislánya született. 1935-ben házasságot kötött a filozófus Wilhelm Hoffmannal, aki a kislányt örökbefogadja, és három közös gyerekük is születik. A nácik hatalomra kerülésekor Elisabeth könyveit betiltották, őt kényszermunkára ítélték. 15 éves lányát Auschwitzba hurcolták, ő a táborból való szabadulása után Izraelben telepedett le. Elisabeth súlyos betegen túlélte a háborút és újra publikálhatott, 1950-ben megkapta a Georg-Büchner díjat, nem sokkal utána meghalt.