Monroviában született, a College of West Africa elvégzése után az Egyesült Államokban folytattta tanulmányait. Közgazdaságtanból a Colorado egyetemen, államigazgatásból a Harvardon szerzett diplomát. 1979-től két évig a Pénzügyminsztériumban dolgozott, egy katonai puccs után el kellett hagynia Libériát. Washingtonban a World Bank főtisztviselője, 1981-től Nairobiban a Citibank alelnöke volt.

2003-tól Leymah Gbowee és Comfort M. Freeman szociális munkások elkezdték megszervezni a Libériai Nők Tömegakciója a Békéért mozgalmat, amellyel véget akartak vetni a tizenkét éve húzódó második libériai polgárháborúnak. A mozgalom sikeresen egyesítette társadalmi osztálytól és vallástól (keresztény, muszlim) függetlenül a nőket, akik megelégelték az öldöklést, fiaik kényszerű besorozását, lányaik megerőszakolását, szexranszolgának elhurcolását, így közösen a polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás legkülönbözőbb eszközeit (ülősztrájk, szexsztrájk, átokkal fenyegetőzés) bevetve tárgyalóasztalhoz kényszerítették a diktárort, Charles Taylort.  Az ajtót mintegy kétszáz fehérbe öltözött nő állta el, majd, miután Taylor az ablakon át próbált távozni, körbevették az épületet. Erőfeszítéseik eredményeképpen a polgárháború véget ért, a fegyvereket begyűjtötték és hozzákezdtek az ország újjáépítéséhez. A mozgalomról szól a Pray the Devil Back to Hell c. 2008-as, megrendítő dokumentumfilm. 

2005-ben kiírták az első szabad választásokat. Ellen Johnson-Sirleaf 2006 január 16-től az ország elnöke lett, sikerét a következő választásokon is megismételte. A pozíciót jelenleg is betölti. 2011-ben Leymah Gbowee-val és az egyiptomi Tawakkul Karmannal megosztott Nobel-békedíjat kapott. 2014-ben a 70 legbefolyásosabb nő között szerepelt a Forbes listán.