Az első lengyel feministák egyike elkötelezett pedagógus volt, a felvilágosult szellemű oktatásért, a nemek egyenlőségéért küzdött. 1905-ben iskolai sztrájk szervezéséért bebörtönözték, szabadulása után állami iskolában nem taníthatott. A Ster és a Nowym Słowie című lapokban publikált, nőjogi és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott.  Aktív tagja volt a feminista mozgalomnak, alapító tagja a Ligi Kobiet Pogotowia Wojennego  egyesületnek. A háború kitörése után egyike volt a Polskiej Organizacji Narodowej szervezőinek. A háború után a Wojskowym Instytutem Naukowo-Wydawniczym kiadónál dolgozott, szociálpolitikai és pedagógiai tanulmányokat írt. Igen fontosnak tartotta a szexuális felvilágosítást, a témáról   Co kazda matka swojej dorastajacej corce powiedziec powinna (Amit minden anya mondjon el kamaszlányának) címmel írt könyvet.