Romániában, Craiovaban született. Gábor Ignáccal kötött házassága után Budapesten laktak, ahol az általuk alapított Gábor-féle nevelőintézetet vezették. Izabella bécsi újságokban és a Pester Lloyd-ban publikált, tárcákat írt, és magyar írók munkáit fordította németre. A nyilasok 1944. novemberében elhurcolták és a Dunába ölték.
1919-ben olvasott egy novellát, és levelben kért engedélyt írójától, Franz Kafkától a fordításra. Ez volt az első Kafka írás, amit cseh (vagy bármely más) nyelvre lefordítottak. Szenvedélyes, évekig tartó levélváltás alakult ki közöttük. Milena újságíróként is dolgozott, a Tribuna, Národní listy, Pestrý týden, Lidové noviny közölte írásait. 1938-ban a rangos Přítomnost szerkesztője lett, éleshangú cikkei jelentek meg a nácizmus ellen. Az ország német megszállása után csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, zsidóknak és más üldözötteknek segített menekülni.
Termékeny és sikeres író volt, első elbeszélései 1921-ben a Pesti Naplóban jelentek meg, 1927-től három évig Párizsból tudósította a lapot. 1930-ban Kolozsvárra költözött, az Ellenzék című lap munkatársa volt, 1936-tól Budapesten élt. Alapító tagja volt az Ezredvég című folyóiratnak. Könyvei az olvasók minden korosztályában igen népszerűek voltak. Három alkalommal kapta meg a József Attila díjat.
Néhány munkája:
Szegény családba született, tudásvágya és intelligenciája segítette át a nehézségeken. Az első világháború idején a pacifista mozgalom támogatója, belépett a kommunista pártba. Újságírói karrierje a Rezsevacka című női magazinnál indult, hamarosan több regénye is megjelent. Könyvei az egyszerű emberek mindennapi életével,a nők gondjaival foglalkoztak. Cikkekben, előadásokban harcolt a munkásnők helyzetének javitásáért, a szegények iskoláztatásáért. A náci megszállás alatt letartóztatták, a ravensbrücki koncentrációs táborban halt meg. 1965-ben Prágában szobrot állítottak az emlékére.
