Higucsi Icsijó japán író, költő (1872–1896) 

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Higucsi Icsijó japán író, költő (1872–1896) 

május 01, 2017 - 21:34

Az első hivatásos japán írónő Tokióban született, a Haginoya irodalmi akadémián tanult. Miután apja halála miatt ő lett a családfenntartó, boltot nyitott, ahol háztartási eszközöket, kézimunkákat, olcsó édességeket árult. Első elbeszélése 1892-ben jelent meg és tette ismertté az irodalmi életben. Gyakran írt a nők életéről az iparosodó tradicionális társadalomban. Egyik regényében a prostituáltak negyedében nevelődő gyerekek életével foglalkozott. 24 éves korában tüdővészben halt meg. Hazájában ma is népszerű, több művét megfilmesítették.

Néhány munkája: Otsugomori; Takekurabe; Jusanya; Nigorie.

Művei magyarul:

Lásd még: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Marguerite Taos Amrouche algériai (kabil) író és énekes (1913–1976)

március 02, 2017 - 00:56

Életcéljának tekintette népe kulturális örökségének megőrzését. Berber dalokat, verseket és meséket gyűjtött és fordított franciára. Tehetséges énekes volt, európai turnéja is nagy sikert aratott. Önéletrajzi ihletésű regénye, a Jacinthe Noire (Fekete jácint) az első regény, amit algériai nő írt és publikált. További művei: La Grain magique, Rue des tambourins, L’amant imaginaire.

 

 

Emily Dickinson költő (1830–1886)

december 26, 2017 - 23:55

Apja tekintélyes ügyvéd, szenátor, két lánya és fia igényes nevelésben részesült. Emily elvégezte az Amherst Academy-t és a Mount Holyoke Female Seminary-t, majd hazatért a szülői házba. Félénk, visszahúzódó természet volt, kevés emberrel érintkezett, de rengeteget olvasott, élénk levelezést folytatott. Valószínűleg 1850 táján kezdett verseket írni, de műveit csak kevés bizalmasa olvashatta. Életében mindössze hét versét publikálta, azokat is név nélkül. Az évek múlásával egyre visszavonultabb életet élt, gyakorlatilag nem hagyta el a házat.

Gabriela Mistral chilei költő, tanár, diplomata (1889–1957)

április 08, 2017 - 22:22

Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945). Lucila Godoy y Alcayaga néven egy eldugott chilei faluban született, baszk és indián ősöktől. Tanárként komoly szerepet vállalt Chile és Mexikó oktatásügyében. Nápolyban, Madridban és Lisszabon volt chilei konzul, számtalan nemzetközi kulturális szervezet tagja, oktatott a Columbia Egyetemen és a Vassar College-ban az Egyesült Államokban. Költészetének fő témái a szerelem, halál, a vágyott, de meg nem élt anyaság és szülőföldjének szépsége. Versein kívül hazájában irodalmi díj őrzi nevét.