Ikeda Ryoko

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ikeda Ryoko

augusztus 09, 2009 - 16:08
Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda Ryoko

Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda irodalmi és filozófiai tanulmányait szakította félbe, hogy minden idejét a manga-rajzolásnak szentelhesse. Első sikere, a Bara Yashiki no shojo 1967-ben jelent meg, és a történelmi manga előfutáraként tartják számon. Az ezt követő évben Ryoko minden addigi eladási rekordot megdöntött egy olyan közönség meghódításával, amelyet a nagy kiadók addig nem igazán vettek figyelembe.

## A művész így emlékszik vissza arra az időre:

> Őszintén szólva, azt hiszem, hogy a jelenség teljesen túlnőtt rajtam. Asszonyoktól és lányoktól kaptam leveleket, akik megköszönték munkásságomat, és hálásak voltak azért, hogy a manga történelmében először egy mangaka közvetlenül nekik készítette műveit. Pokoli tempóban kellett dolgoznom, hogy minden héten leadhassam a rajzaimat megjelentető magazinnak a következő munkáimat, és meglehetősen nagy nyomás nehezedett a vállamra. Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy ezt az állandó feszültséget elviseljem. Időnként percekig áztattam a kezeimet jeges vízben, hogy a görcs alábbhagyjon…

Leghíresebb mangája, a Rose of Versailles, először 1972-ben a Weekly Margaret antológiában jelen meg, amelyben 82 héten keresztül, 1973-ig futott. Angolra, olaszra és német nyelvre is lefordították.

Ikeda munkáira jellemző az alapos, kidolgozott háttér. Rengeteg kutatómunkáról és kiváló történelmi ismeretekről tanúskodik a korról és az eseményeket kialakító tényezőkről, amelyek mangái hátterét alkotják (A francia vagy az orosz forradalom például). A történetekben rendszeresen megjelenik a nemi identitás problémája is (Orpheus no Mado, Claudine, Rose of Versailles)

Mára már több millió példányban kelnek el a művei, és a mai napig a shoujo mestereként tartják számon, akinek folyamatosan újranyomtatják alkotásait.
Régóta visszavonult a nyilvánosságtól, hogy gyermekkori szenvedélyének, a lírai éneknek hódoljon. A zenében is sikeres. Legutóbb 2009. július 9-én lépett fel Magyarországon a Művészetek Palotájában.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Cselédlányból festőművész: Kovács Mári

augusztus 13, 2017 - 23:06

A műveit Mári névvel aláíró művész Hódmezővásárhelyen született. 1904-ben Tornyai János cselédje, majd modellje  lett. Ő is festeni kezdett, témája legtöbbször az alföldi élet, táj volt. Képeit Tornyai, a művésztársak, később a kritikusok is komoly elismeréssel fogadták. Tornyai egy levelében "a magyar Cézanne"-nak nevezte. Első nyilvános bemutatkozása szülővárosában volt Mári kiállítása címmel, utolsó kiállítását kilencvenedik születésnapján, 1973-ban szintén Hódmezővásárhelyen rendezték meg. Művei mai napig a galériák keresett darabjai.  

Maria Lassnig osztrák festő (1919–2014)

szeptember 08, 2017 - 13:19

1941-ben felvették a bécsi képzőművészeti akadémiára, de néhány év után eltanácsolták, attól tartva, merész, öntörvényű látásmódjával „elrontja” a társait. Néhány évig Párizsban, majd New Yorkban élt. Azt mondta, azt szeretné festeni, amit érez, nem a külső az elsődleges, hanem a testtudatosság, a komoly önmegfigyelés. Munkásságát hosszú alkotói pályája során számtalan kitüntetéssel ismerték el. 2013-ban megkapta a velencei biennálé Arany Oroszlán díját.

Marianne North angol botanikus, utazó, festő (1830–1890)

október 16, 2017 - 14:42

A  Kew Gardens, a királyi botanikuskert egyik látványossága az 1882-ben műveiből létrehozott galéria. Egész életét az utazásnak, felfedezésnek, festésnek szentelte. Hastingsban született, előkelő családba,  széleskörű nevelést kapott. Nem akart férjhez menni, a természet, a festés, utazás érdekelte. Kezdetben özvegy apjával, később egyedül utazta be a világot, jó kapcsolatokkal rendelkező családjának köszönhetően minden ajtó kinyílt előtte, államfők hívták vacsorára. Járt Észak- és Dél-Amerikában és Ázsiában. Ausztráliába és Új-Zélandra Charles Darwin javaslatára utazott el.