A positanói boszorkány: Vali Myers festőművész, táncos, állatvédő

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

A positanói boszorkány: Vali Myers festőművész, táncos, állatvédő

augusztus 01, 2016 - 13:00

Vali Myers

Sydneyben született, anyja hegedűművész volt. Tehetsége korán megmutatkozott, szívesen rajzolgatott. Különc, visszahúzódó gyermek volt, és gyűlölt iskolába járni. 14 évesen elköltözött otthonról, és gyári munkával próbálta finanszírozni táncóráit. 17 évesen a Sydneyi Modern Balett Társulat tagja lett. Extrém sminkben járta a konzervatív város utcáit, és a hagyományos női nemiszerep-elvárásokat fojtogatónak érezte.

19 évesen a háború által feldúlt Párizsba ment, ahol három évig hajléktalanként tengődött a társadalom számkivetettjeivel. Végül kiutasították, ekkor tovább folytatta a vándorlást. Később társa akadt Rudi Rappold osztrák építész személyében, akivel összeházasodtak és visszaköltöztek Párizsba. Festeni kezdett, és miután műveit felfedezte egy kritikus, George Plimpton, elismertté vált. Azonban elhatalmasodó ópiumfüggőséggel küzdött, így a dekadens művészvilágot elhagyva férjével az olaszországi Positanóba vonult vissza, ahol elhagyott állatok megmentésébe kezdett, végül egy rezervátumot hozott létre. 1965-ben Diane Rochlin és Sheldon Rochlin „Vali: The Witch of Positano" címmel fimlet készített róla.

Miután műveit a 60-as évek pszichedelikus művészgenerációja is felfedezte, 1970-ben New Yorkba ment, ahol néhány alkotását eladta. Extravagáns megjelenésével, lángoló vörös hajával, sminkjével, melyet később az arcára tetováltatott, mindenütt feltűnést keltett. Megismerkedett Tenessee Williamsszel, aki egy karakterét róla mintázta, Patti Smithszel, aki megkérte, hogy készítsen neki egy tetoválást, és szal, aki elkészítette a portréját. Andy Warhol segítette, majd Salvador Dali Hollandiában rendezett műveiből kiállítást, Plimpton pedig albumot adott ki belőlük. 1989-ben Ruth Cullen ausztrál rendező „A kötéltáncos" címmel filmet készített róla.

Amikor 43 év után visszatért Ausztráliába, megdöbbent, hogy milyen sokan ismerik és szeretik a munkáit. Utolsó éveit így Positano, New York és Melbourne között osztotta meg. 2003-ban halt meg rákban. Halála előtt azt nyilatkozta, nem bánja, hogy el kell mennie, mert úgy érzi, mindent beleadott, teljes életet élt.

 

 

 

 

 

 

Marie-Félicité-Denise Pleyel francia zongoraművész (1811–1875)

szeptember 29, 2017 - 23:00

A XIX. század legnagyobb virtuózai közé tartozott, tizenöt éves korában már nagysikerű koncerteket adott Ausztriában, Oroszországban, Németországban. Tehetséges tanár is, majdnem harminc évig volt a brüsszeli konzervatórium professzora. Magánélete változatos, a korabeli felfogás szerint néha botrányos volt, de ez nem okozott kárt rendkívül sikeres karrierjének. Rövid ideig Berlioz, a romantikus zeneszerző menyasszonya volt, de anyja rábeszélte, hogy inkább a zongorakészítő Pleyelhez menjen feleségül.

Adélaïde Labille-Guiard francia festő (1749–1803)

április 08, 2017 - 22:38
Adélaïde Labille-Guiard: Önarckép két tanítvánnyal - részlet

A nyolcgyerekes párizsi rőfös legkisebb lánya tehetségével, ambíciójával korának neves művésze lett. Jól sikerült portréi egyre több megrendelőt vonzottak, és a Francia Királyi Akadémia beválasztotta tagjai közé. Híres mesterektől tanult, és sikerei csúcsán ő maga is számos tanítvánnyal foglalkozott, közülük is különös figyelemmel fordult női tanítványai felé és saját példájával bátorította őket. Leginkább pasztellképeket készített, bár olajfestést is tanult François-André Vincent-nél, aki második férje lett. Festett néhány történelmi képet is, de legnagyobb sikereit portréival érte el.

Simone de Beauvoir (1908-86) francia író, egzisztencialista filozófus, feminista

január 08, 2013 - 23:38

1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében. (További magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (1960), A körülmények hatalma (1963)).

Egyenlő bért a konzervatóriumban! - Jeanne-Louise Farrenc francia zeneszerző

május 30, 2016 - 20:39

Művészcsaládban született 1804-ben, Moschelesnél és Hummelnél tanult a párizsi konzervatóriumban, férje Aristide Farrenc, a híres fuvolás volt. Jeanne-Louise később a konzervatórium tanára lett, az egyetlen nő, aki ezt l9. században el tudta érni. Hamarosan egész Európában híressé vált, szimfóniáit Brüsszelben, Párizsban, Koppenhágában és Genfben adták elő, elismerő kritikákat kapott Schumanntól és Berlioztól. A Nonetto premierje 1850-ben hatalmas siker volt, ezen felbátorodva Jeanne-Louise a konzervatórium vezetőitől a férfiakéval megegyező fizetést kért. Kérését azonnal teljesítették.

Blythe Loutit dél-afrikai botanikus, illusztrátor (1940–2005)

szeptember 13, 2017 - 20:21

Natalban született, tájképfestő anyja nyomdokait követve a dél-afrikai Botanic Research Institute illusztrátora. Itt találkozott a Rudi Loutit biológussal, házasságkötésük után Namibiában telepedtek le. Az ország vadállományát, különösen a fekete orrszarvúakat és az elefántokat olyan mértékben irtották a vadorzók, hogy a kihalás szélre kerültek. Blythe Loutit a helyi közösségekkel együttműködve létrehozta a Save the Rhino Trust alapítványt az állatok megmentésére.