Budapesten indult pályája, majd 1928-ban Párizsba ment. Festményeket és illusztrációkat készített, elfogadták a helyi művészek. A II. világháború alatt saját eszközeivel segítette az ellenállási mozgalmat, a háború után Aix-en-Provenceban telepedett le. Művei számos nemzetközi kiállításon kaptak díjat. Neves könyvillusztrátor volt, számos magyar mesekönyvben is láthajuk képeit.
Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték.
Ravennában született, apja Luca Longhi festő volt, fiatalon az ő műveit másolva tanult. Később együtt dolgozott vele oltárképek festésénél és önálló feladatokat is kapott. Korának népszerű portréfestője volt, de ezek közül csak egy, "A kamalduli remete arcképe" maradt fenn. A többi elveszett vagy lappang, aminek oka lehet az, hogy nem mindig szignálta képeit. Ismert munkái főleg vallásos tárgyúak, gyakori témája volt Madonna a gyermekkel és a szentek élete. Alexandriai Szent Katalinról készített képe a szakértők szerint egyben önarckép is.