1933-ban az American Contemporary Artists Gallery-ben kiállított fél-absztrakt képein hajózási motívumok, füstfelhők, horgonyok jelennek meg, a következő években absztrakt emberi testeket állít hatalmas gépekkel szembe. 1937 végétől a Bauhaus és az orosz konstruktivizmus hatása jelenik meg munkáin. Különösen érdekelte a fény megjelenítése és új, különleges festékek felhasználása, a negyvenes évek végén például rádiumos festékkel kísérletezett.
Festő apjától és muzikális anyjától széleskörű neveltetést kapott, gyerekkorában már négy nyelven beszélt, festett, énekelt. Anyja halála után apjával járta a világot, éltek Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Angliában. A zene és a festészet közül utóbbit választotta, régi mesterek másolása után áttért a portréfestésre, komoly sikerrel. 1766-tól Londonban élt, ahol az anyakirálynő támogatta. Hamarosan az arisztokrácia köreiben divatos lett a fiatal művésznőtől képet rendelni. Kedvelt témája volt történelmi és mitológiai nőalakok ábrázolása.
Londonban született, Párizsban tanult festeni, a New English Art Club tagja volt. Portréi és tájképei mellett látványos freskóival vált ismertté. A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére. 1915-ben részt vett a hágai Békekongresszuson. Több publikációja jelent meg művészeti és nőmozgalmi témákban, társszerzője volt a Militarism versus Feminism: An Enquiry and a Policy Demonstrating that Militarism involves the Subjection of Women című könyvnek. Fia közgazdász lett, lánya, Alix Strachey pedig pszichoanalitikus Freud fordítója.