„Divatja” van ma a prostituált irodalomnak, rengeteg ilyen jellegű könyv látott napvilágot az utóbbi években, ezek egyike Szalai Vivien Hamis gyönyör című regénye, amelynek már folytatása is van Drága kéj címmel. Ez a könyv annyiban különbözik a többitől, hogy egyrészt azt állítja, lerántja a leplet a dubajozásról, valamint abban, hogy Szalai Vivien elmondása szerint egy igaz történetet vetett papírra: a Hamis gyönyör és folytatása egy Szofinak nevezett luxusprostituálttal készített interjú regényként tálalva.

Eszébe jutott, amit egy pszichológiai könyvben olvasott. Miszerint a férfiak tudat alatt butának bélyegzik meg azt a nőt, akinek jókorák a mellei. Pedig a valóság az, hogy a nagy mellektől a férfiak butulnak el egy pillanat alatt.

A szerző egy szórakozóhelyen találkozott a regény olykor egyes szám első, máskor harmadik személyű narrátorával, Szofival, aki megígérte neki, hogy egyszer elmesél egy sztorit, amely annyira érdekfeszítő, hogy szükségét fogja érezni annak, hogy megírja (a szerző foglalkozása újságíró). Évekkel később ez meg is történik, ezeknek a beszélgetéseknek a végeredménye a Hamis gyönyör és a Drága kéj.

Talán éppen azért tudok minden reggel mosolyogva ébredni és kibírni az általam választott – néha irigylésre méltó, máskor pokoli – életet, mert nem tudom elképzelni, hogy lehetne másként is élni. Nem tudom, milyen az, amikor az embernek családja van, szeretik és támogatják. Nem tudom, milyen az, amikor lehet egy férfira számítani, aki önzetlenül ad, és nem csak elvesz. Nem tudom, milyen érzés, amikor egy férfi, egy apa, egy férj, egy fivér, nem kér tőlem semmit, csak egyszerűen szeretni akar. És ezt soha nem is fogom megtudni.

Maga a regény Szofi története. Egészen fiatal korától, az iskolától indul, és viszi a cselekményt egy későbbi osztálytalálkozóig. Szofi egyke, anyja egyedül neveli, szegénységben élnek. A lány egyetlen „kincse”, az egyetlen dolog, amely a kortársai közül kiemeli, az az átlagosnál feltűnőbb szépsége. Ekkoriban történik két olyan esemény, amely később meghatározza Szofi életének irányát: az első, amikor egyik gazdag iskolatársa megígéri neki, hogy odaadja neki a méregdrága óráját, amennyiben félrevonul vele, a második – miután ez a fiú becsapja, és mégsem adja neki az órát – anyjának prédikációja. Szofi anyja megkeseredett emberként ezzel a tanáccsal látja el a lányát:

„- Szofi, nézd meg jól magad. Ne a könnyeket lásd, vagy a szomorúságot. Azt a különleges szépséget vedd észre, amivel a jóisten megajándékozott. Mindennap elámulok attól, hogy milyen gyönyörű tinédzserré serdültél. Ez a külső lesz a gondtalan életed, a gazdagságod záloga, ezt soha ne felejtsd el. Neked nem szabad ebben a tízemeletes panelházban leélned az életedet, nem válhatsz olyanná, mint én, rád ennél sokkal több vár, érzem és tudom. Azok a lányok, akik most csúfolnak a ruhád, a szegénységed miatt, tíz év múlva elhízott családanyák lesznek egy sörtől bűzlő férjjel az oldalukon, de te, Szofi, akkor leszel szépséged teljében, és mindened meglesz, amiről ők nem is álmodhatnak. Nem tudlak egyetemre küldeni, és tudom, hogy nem is érdekel igazán a tanulás. A szépségedből kell megélned. Mert ennek a szépségnek komoly ára van. Most csúnyán becsaptak, de máskor ne hagyd magad. Kérd meg az árát a férfiaktól, hogy veled lehessenek. Vegyenek neked kocsit, házat, tartsanak el, kezeljenek úgy, mint egy királynőt. Mert az is vagy. És még valami, gyermekem. A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz. Csak annak a férfinak engedj, akinek pénze van, aki adni tud neked. Mindig azt nézd, kiből származik valamilyen hasznod.”

És innentől nyomon követhetjük, ahogyan Szofi megfogadja a tanácsot: először egy idősebb férfi kitartott barátnője lesz, majd amikor az illető kénytelen elhagyni a környéket, és átpasszolja egy barátjának, onnantól fogva nincs visszaút (vagy talán már korábban sem volt): Szofi hivatalosan is prostituálttá válik. Bekerül egy bizonyos portfólióba is, amelyből úgy válogatnak a gazdag férfiak, mint ahogyan mások ruhaneműt rendelnek a neten. A végállomás Dubai, ahol tucatszámra használják a férfiak, és Szofi elég súlyosan meg is sérül, de ettől függetlenül meg sem fordul a fejében, hogy abbahagyja. Egyszer igen, korábban: amikor felmerül egy kuncsaftjánál, hogy AIDS-es, és talán elkapta – amíg a tesztre várakozik, akkor megretten, és szabadulna. Miután megtudja, hogy megúszta – ezúttal – az elhatározása szertefoszlik.

Na és mit teszünk, ha elmúlik a veszély, elmúlik a félelem, és tényleg kapunk még egy esélyt? Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert az emberek soha nem változnak. Csak még rosszabbak lesznek, bizony, apám.

Akik összemossák Szofi és Vivien alakját, kikérhetik maguknak, ahogyan Szofi többször nyilatkozik a férjes, tartós kapcsolatban élő nőkről. Egy példa, ez többször megismétlődik a könyvben, többféle megfogalmazásban, de a lényeg ugyanaz.: „Általában az okos és jelentéktelen nőket veszik feleségül, de életük végéig a szajhákhoz vonzódnak. Ezért is lép félre és fizet nekem az izgató szexért számos olyan férfi, akinek a felesége nem szép, nem izgalmas, viszont okos.” 

Ami a könyvvel kapcsolatban vitákat keltett, találgatásokat szült az legfőképpen az, miszerint maga a regény fikció, amely valós sztoriként lett tálalva, és Szofi nem más, mint Vivien agyszüleménye, reklámfogás, vagy pedig Szofi valóban létező személy. Rengeteg érv hangzik el olvasóktól, amelyek azt bizonygatják, hogy mindez csupán fikció. Engem személy szerint leginkább egy dolog bizonytalanított el: mégpedig Szofi egyetlen érzelmes kapcsolatának a keretbe foglaló, végső visszaköszönése. *(Spoiler: Szofi szerelemfélét kezd érezni egy Péter nevű férfi irányában, akivel szakít emiatt, és később, amikor az osztálytalálkozó előtt egy kávézóban ücsörög, véletlenül éppen meglátja őt a feleségével. És mit ad a sors: az eddig nem ismert feleség nem más, mint az AIDS tesztet végző, korábban irigykedve szemlélt orvos. Ez a drámai csattanó meseszerűvé varázsolja az egészet)*. Hallottam érvként a fikció mellett, hogy ilyen ember, ilyen végletekig érzéketlen, anyagias figura, mint Szofi, nem létezik. Én úgy vélem, hogy ez éppen a valós alap mellett szól: tökéletesen megmutatja, milyen szinten képes megnyomorítani ez a társadalom a lelkeket. Kezdve attól, hogy az új ember egyedüli isteneként a pénzt, az anyagi jólétet emelte, egészen addig, hogy a testet pótolható, szabadon használható árucikké silányította. Szofi egy tükör, ennek a társadalomnak a tükre, és amennyiben továbbra is olyan embereket – férfiakat, nőket egyaránt – állítunk példaként a felnövekvő generációnak, mint most, úgy vélem, ez egyre több ilyen kérges lelkű, felszínes és megtört fiatalt fog eredményezni, akik majd ezeket az új „értékeket” adják tovább a következő generációknak.

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 224 oldal

Art Nouveau Kiadó