Herta Müller: újra női díjazott a Nobel-díjasok sorában

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Herta Müller: újra női díjazott a Nobel-díjasok sorában

október 09, 2009 - 10:03

"Az írást a hallgatásból és az elhallgatásból tanultam meg."
Október 8-án 13 órakor kihirdették Stockholmban a 2009-es Irodalmi Nobel-díj nyertesét. Herta Müller német prózaíró, esszéista a kitüntetett.

Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Négy másik társával, Wiliam Totok, Rolf Bossert, Richard Wagner, Ernest Wichner, szintén fiatal, romániai német írókkal megalapították az Aktionsgruppe Banatot, amelyet esztétikai nézetei miatt - például mert azt vallották, hogy „a megrendelésre írott irodalom nem irodalom, az nem is létezik" - nem nézett jó szemmel a hatalom. Többüket letartóztatták, vagy kirúgták az egyetemről. Herta Müller fordítóként helyezkedett el egy autógyárban, ahonnan azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó együttműködni a titkosszolgálattal.
Ebben az időszakban két könyve jelent meg, 1982-ben a Niederungen, 1984-ben a Druckender Tango, és 1984-ben kiengedték az országból, hogy részt vehessen a Frankfurti Könyvvásáron. Ekkor még nem akart kivándorolni. „Nem akartam elmenni. Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki. Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie, és akkor mindenki más maradhat." 1987-ben, a titkosszolgálat zaklatásaitól kikészülve emigrált, azóta Berlinben él.
Az elmúlt húsz évben húsznál több könyve jelent meg. A legfontosabb német írók közt tartják számon, Graz és Bremen városok irodalmi díjával, a Konrad Adenauer Alapítvány díjával, Franz Kafka díjjal tüntették ki, és kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra. Herztier című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés, amelyet egyetlen művel lehet kiérdemelni. A kötet a Polirom Kiadónál 2006-ban jelent meg románul Nora Iuga fordításában Animalul inimii címmel.
Románul két további kötete jelent meg: Regele se-nclină şi ucide a Polirom Kiadónál 2005-ben Al. Sahighian fordításában, és a Este sau nu este Ion című román verseskötete ugyanabban az évben, ugyanannál a kiadónál.
Magyarul eddig egyetlen megjelent könyvének címe: A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995)
 Az életrajzi ismertető a hotnews.ro  hírportál anyaga alapján készült.
(könyvtárosok által összeállított anyag, KATALIST)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ludmila Ulickaja

szeptember 15, 2010 - 13:27

Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

A svéd nőmozgalom élén: Elin Wägner

május 15, 2016 - 23:41
Elin Wägner 1897-ben

A svéd feminista mozgalom egyik alapítója és vezéralakja Lundban született 1882-ben. Diákkorában az iskolai újságot szerkesztette, tanulmányai befejezése után újságíró lett. Első regénye Från det Jordiska Museet címmel 1907-ben jelent meg. Írásainak gyakori főszereplője a független, önálló, jogaiért harcoló nő. A női választójogi mozgalom egyik vezetőjeként ő képviselte a svéd nőket 1909-ben a londoni nemzetközi nőkongresszuson. 1913 és 1914 között társaival több, mint 350 000 aláírást gyűjtöttek össze a nők szavazati jogának törvénybe iktatásáért.

Flora Tristan

május 23, 2016 - 23:00

Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték.