„Letöltendőt kapott a cigány gyerekek megölésére buzdító szélsőséges” – írja a Roma Sajtóközpont. „Tegnap megtört a vastag, örökké tartónak hitt jégpáncél, már nem lehet következmények nélkül aljas, rasszista propagandát folytatni a közösségi oldalakon. (...) Győzött a jog és az igazság.”

„Három év letöltendő – súlyos büntetés a homofób bántalmazónak” – áll a Háttér Társaság a Melegekért oldalán. „2008-as bevezetése óta első alkalommal állapította meg szexuális irányultságon alapuló közösség tagja elleni erőszak bűncselekményének elkövetését ... Ez az ügy megmutatta, hogy igenis érdemes a hatóságokhoz fordulni, ha valakit szexuális irányultsága vagy nemi identitás miatt ér bántalmazás.”

„Lebuktattuk a Pride-on őrjöngő nőt” – büszkélkedik a támadásról készült videót annak idején nyilvánosságra hozó Nol.hu.

A rasszizmust és a homofóbiát elítélő, emberi jogi alapokon gondolkodó, a szitokszó értelmében mindenképpen „liberális” aktivistaként – aki a Pride-on is részt szokott venni, és aki ráadásul igencsak utálja, hogy hazafelé el kell (?) tennie a szivárványszínű zászlót, ha jót akar magának – most örülnöm kellene, hiszen, ugye, a bíróság példát statuált.

Nem örülök.

A Facebookon naponta százával keringnek a rasszista, antiszemita, homofób és – bár ez az előbbieknél kevésbé szokta zavarni a gyűlölet, erőszak és kirekesztés ellen küzdőket – szexista posztok és kommentek.

A Budapest Pride helyszínének környékén évente tucatjával zaklatják, félemlítik vagy verik meg az „ellentüntetők” a rendezvényre tartókat – az esetek nagyobb része el sem jut a rendőrségig, bíróságig (például mert nem áll ott mindenhol valamely hírportál munkatársa kamerával a kezében).

És most örvendhetünk, mert a rasszisták és homofóbok kavargó, zavaros posványából diadalittas mámor közepette sikerült kifogni a legkisebb halat. Egy aluliskolázott és korábban prostitúcióra kényszerített fiatal nőt, aki, amikor kért, nem kapott az őt kényszerítőkkel szemben segítséget az államtól.

„A szülei éltek, de ő mégis 2 hónapos korában intézetbe került. 15 évesen bekerült egy roma családba, mert szerelmes lett egy roma fiúba. A fiúnak börtönbe kellett mennie, őt meg ekkor a fiú unokatestvére eladta Pécsre prostituáltnak. 1999-től 2005-ig élt így. A lábát leforrázták, a fejét betörték, késsel megszúrták. Többször próbált megszökni, mikor végre sikerült, Budapestre került, ahonnan pénzhamisítási ügy miatt a kalocsai fegyházban kötött ki két évre. Amikor kiengedték a börtönből, kint várták a futtatói. Visszament a börtönbe segítségért. Azt a választ kapta, hogy szabad ember, oldja meg. Visszavitték Pécsre. Újra szökött, 50 kunával és egy személyi igazolvánnyal ment át a határon. Később Svájcban, Liechtensteinben kötött ki. Azt hallotta, hogy 1000 eurót kínálnak a pécsiek annak, aki visszahozza.” – írja az Index a tárgyaláson elhangzottak alapján.

Vajon azóta az őt futtatók szintén hasonlóan példás ítélet folytán a rács mögött ülnek? Felelősségre vonták a kalocsai börtön pártfogótisztjét, aki annyit nem tett meg érte, hogy egy, a prostitúciót elhagyni akarókat segítő civil szervezet (ilyen pl. a Névtelen Utak Alapítvány) elérhetőségét megadja neki

„Gy. Zs.-nek sok sorstársa van” – szúrta mondandójába az ügyész, mintegy természetes tényként – ez ellen talán nem kellene tenni állami szinten valamit? Például betartani a 2013-as CEDAW ajánlások közül azt is, amelyik a prostitúciót elhagyni kívánók számára segítő programok létesítésére szólít fel?

„Mégsem állnak ordas eszmék szolgálatába.”  Oké. Nem is tagadom az egyéni felelősséget, nem a büntethetetlensége mellett akarok érvelni, hanem a gender- és kizsákmányolás-szempontokat is figyelembe vevő, komplex (divatos szóval, interszekcionális) szemlélet mellett. Ha akkor nem csak a felszínig látnak az ítélkezők, és nem csak lecsukják a pénzhamisítási ügyért, amibe a futtatóitól való megszökése után keveredett, hanem az emberkereskedelem volt áldozataként szabadulása után segítséget is kap, talán el sem jut odáig, hogy az (ugyan a nőknek nem, de ezt az oda sodródók nem szokták észrevenni) erő, hatalom, felsőbbrendűség, közösséghez tartozás ígéretével kecsegtető nácizmusban keressen menedéket.

„Biztos vagyok benne, hogy csekély számú homofób agresszív férfi rendelkezik ilyen sorssal” – írja egy kommentelő (nő) egy LMBT+ Facebook-csoportban, ahol egyébként egyáltalán nem uralkodik olyan mámoros (kár)öröm, mint ahogy néhányan talán képzelnék. „Kiragadván azt, hogy a cigány férfiak eladták prostinak, ez valamelyik párhuzamos világban érhető, hogy csillapíthatatlan gyűlöletet szült. A férfiak irányította világnak ő az egyik áldozata, ahol eladták, mint egy terméket. Nagy szerencsével az is megfogalmazódhatott volna a nőben, hogy a hímsovinizmust meg kell szüntetni, harcolni kell az egyenlő jogokért, de nem ez lett. A gyűlölet a kisebbség ellen, meg a nála is gyengébbek ellen irányult. Én csak sajnálni tudom a nőt.”

De vigasztalódjunk, hiszen állítólag ez még csak a kezdet, és több hasonló ügy van folyamatban – kíváncsi vagyok, hány valóban veszélyes, súlyos sérülés okozására képes ellentüntetőt ültetnek le a közeljövőben. Olyan sokat, hogy valóban biztonságosabb lesz az idén július 11-én esedékes Pride? És ugye kap büntetést Novák Előd is, aki egyenesen a Parlament épületét használta fel tavaly homofób nézetei hangoztatására?

Hát persze! Véletlenül se higgyük, hogy azzal, hogy eltalálták a legkönnyebb célpontot, elintézettnek tekintik a problémát, és Györke Zsuzsa példaszerű elítélése csak porhintés.