"Egymilliárd nő tánca: forradalom" - Bombera Krisztina beszéde

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

"Egymilliárd nő tánca: forradalom" - Bombera Krisztina beszéde

február 15, 2013 - 18:52

A nők és gyerekek elleni erőszakra az év más napjain sokféleképpen próbáljuk felhívni a figyelmet. Szavakkal. Kutatásokkal, statisztikákkal, interjúkkal, lobbival, tüntetéssel, petíciókkal. A józan észre, a tisztességre, a hazai, nemzetközi és emberi jogra, vagy épp a gazdasági racionalitásra hivatkozunk.

Ma táncolni akartunk a testileg, lelkileg vagy szexuálisan bántalmazottak érdekében. Az értelem mellett az érzésekre is hatni, mégpedig a világ 190 országában egyszerre. Hiszen egymilliárd táncos lépései, mozdulatai összehangolhatók. Nincsenek megértésbeli, nyelvi vagy kulturális akadályok.  Nem keresünk ma szavakat a nemi erőszak, a családon belüli vagy az intézményi erőszak, vagy a nemiszerv-csonkítás bűnére - MA az volt a cél, hogy kétmilliárd láb egyszerre mozduljon. Hiszen, ahogy Eve Ensler írónő fogalmazott:

„Egymilliárd nő bántalmazása gyalázat, egymilliárd nő tánca: forradalom.”

Az ember, - a férfi és a nő -  élete, teste-lelke, méltósága és autonómiája sérthetetlen és korlátozhatatlan. A test és a lélek fölötti önrendelkezés a legalapvetőbb emberi jogunk. Ma az önrendelkezés jogát és örömét tánccal akartuk kifejezni. Hiszen a tánc önbecsülést és önbizalmat mutat, azt, hogy a rendelkezésünkre álló teret képesek vagyunk betölteni. Önmagunkkal. Miközben érezzük, látjuk és tiszteletben tartjuk a mellettünk táncolók saját terét. A világszerte ilyen módon összeadódó erőt egy indiai feminista aktivista cunaminak nevezte, Eve Ensler pedig egymilliárd nő forradalmának.

A mai tánc nemcsak az elkövetőknek, a politikai vagy hatósági szereplőknek szól, hanem az áldozatoknak is. Az ő erejük és önbizalmuk a tét, hogy visszakaphassák a testüket, a lelküket, a méltóságukat és a hitüket önmagukban.  

És NEM mondjuk azt, hogy mindehhez nincs szükség férfiakra. A nők elleni erőszaknak soha nem lesz vége a jóérzésű férfiak segítsége nélkül.

Hiszen, ahogy mondani szokták, elsősorban nem nők és férfiak, hanem mindannyian emberek vagyunk. Bánjunk akkor egymással emberhez méltóan. Egymilliárdnyi erőszak-áldozattá váló nővel és gyerekkel: emberhez méltóan.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Utcai támadások nők ellen - mi a megoldás?

szeptember 18, 2010 - 19:01
Take Back the Night! felvonulás a 80-as években. Forrás: Durham University Archives.

Amikor az első eset után próbáltam lebeszélni az éjjeli hazamenetelről, megmakacsolta magát, és azt mondta, nehogymár csak mert ő nő, ne legyen joga éjjel bulizni, és az utcán közlekedni. "Vagy talán este 7 és reggel 6 között kijárási tilalom van a nőknek?" - tette hozzá ironikusan. Nem ő találta ezt ki: amikor feljelentette az utcai rablót, a rendőrök elsősorban arra voltak nagyon kíváncsiak, hogy ő a támadás előtt hol volt, kikkel, hány óráig, pontosan mit és mennyit ivott (ez aztán mit számít???

Miért nem jó a "családon belüli erőszak" kifejezés?

szeptember 17, 2012 - 23:07
Állítólag a cselekmény ilyetén megnevezése negatív dolgot társít a magasztos család fogalomhoz. Értehetetlen  szemforgatásnak látom ezt:
elkövetni nem annyira ciki, de nevén nevezni, azt igen. Olyasvalaminek érzem, mint a kliens háttérben maradását. Habár ő a főbűnös, mégsem szabad róla beszélni.