Svájcban 1971-ben kaptak a nők szavazati jogot, ugyanebben az évben választották be a Nemzeti Tanácsba a családjogra szakosodott, a nők egyenlőségéért küzdő ügyvédet. 1977-ben ő lett az első Nationalratspräsidentin (a Nemzeti Tanács elnöknője).
1972-ben ő volt az első nő, akit kineveztek a Columbia University professzorának. 1992-ben Clinton elnök javaslatára a legfelsőbb bíróság tagja lett. Egész életében a nőjogok elkötelezett támogatója volt, nevéhez fűződik az ACLU (American Civil Liberties Union) Women's Rights Project elindítása. Pályafutása alatt számtalan nemi alapú diszkriminációs ügyben hozott precedens értékű döntést.
A nőjogi aktivista csoport, a Famous Five (híres ötös) egyik tagja (a többiek: Henrietta Muir Edwards, Nellie McClung, Louise McKinney, Irene Parlby). Az első békebíró nemcsak Kanadában, de a brit birodalomban is. A bíróságon első munkanapján egy ügyvéd tiltakozást jelentett be, mivel a nők – az érvényes törvények szerint – nem jogi személyek.
Az első svájci nő, aki doktorátust szerzett. Németországban és Svájcban végezte iskoláit, 1871-től nevelőnőként dolgozott több gazdag családnál Németországban, Angliában és Írországban. 1883-ban felvételt nyert a zürichi egyetemre, ahol filozófiát és történelmet tanult. Doktori értekezését 1887-ben védte meg. Az egyetem után szabadúszó újságíróként dolgozott és aktiv szerepet vállalt a szüfrazsett mozgalomban. Cikkeket írt, előadásokat és beszédeket tartott a női egyenjogúságért.
