Egy kedves olvasónk publikálja az anyai halálozással kapcsolatos írását nálunk, köszönjük az igen alapos cikket.

Május 5. a bábák világnapja. A Nemzetközi Bábaszövetség az idei évben a világnap központi témájául az anyai halálozás csökkentését választotta, felhívva a figyelmet, hogy a bábák kulcsszerepet játszanak világszerte a születő gyerekek és az anyák egészségének megőrzésében. 

“A szülés idején az egyetlen kritikus fontosságú szereplő a hatékony gondozás szempontjából: a bába” (Szülészet-Nőgyógyászat Nemzetközi Lapja)

Világszerte nagy hiány van szakképzett szülés körüli segítőkben, bábákban, szülésznőkben. Ezek a szakemberek kulcsszerepet játszanak az ENSZ milleniumi fejlesztési céljainak elérésében, amelyek között szerepel az anyai és gyermekhalandóság csökkentése is. A 4. fejlesztési cél a gyermekhalandóság csökkentése kétharmaddal, az 5. fejlesztési cél keretében pedig minden ország vállalta, hogy az anyai halálozási rátát 75%-kal csökkenti 2015-ig. Ezen célok megvalósításához elengedhetetlenül szükséges az ápolók és bábák szerepének megerősítése a szülés körüli ellátás javítása érdekében.

Egy ország ellátórendszerét, sőt általános életszínvonalát jól tükrözi, hogyan gondoskodik a születő gyermekekről és az anyákról. Tudjuk, hogy azokban az országokban, ahol a kormány lépéseket tett a bábák képzése, foglalkoztatása, munkakörülményeinek javítása érdekében, ott jelentősen javultak az anyai és az újszülötthalandóság mutatói is.

Évente 48 millió nő hozza világra gyermekét úgy, hogy nincs jelen mellette senki, aki birtokában lenne az alapvető bábai ismereteknek. Több, mint 2 millió nő szül teljesen egyedül, akár csak egy barát vagy rokon jelenléte nélkül – e nők számára szülésük ideje különösen veszélyes időszakká válik.

Becslések szerint a világon 350 000 bába hiányzik. Ez azt jelenti, hogy ennyi szakképzett egészségügyi dolgozóra, szülészeti szakemberre, bábára lenne szükség ahhoz, hogy javítani lehessen a szomorú mutatókon: a terhessége vagy szülése kapcsán meghalt évi 358 000 nő, a 814 000 születése közben elveszített kisbaba, az egymillió közvetlenül a szülése körüli időszakban elveszített újszülött jelentős részét meg lehetne menteni a megfelelő tudással, a megfelelő felszereléssel és a megfelelő támogatással. Ezeken kívül még évente 3 millió kisbaba hal meg életének első hónapjában. Ha a szüléseknél szakképzett segítők lennének jelen, évente legalább 1 millió gyerek életét lehetne megmenteni.

A Nemzetközi Bábaszövetség (International Confederation of Midwives) meghatározása szerint a bába “az a személy, aki szabályosan beiratkozott egy, az adott országban hivatalosan elismert bábai szakképzési programba, sikeresen elvégezte az előírt órákat, és megszerezte a bábaság gyakorlását lehetővé tévő jogi engedély vagy nyilvántartásba vételhez szükséges képesítést”.

A szakképzett szülés körüli segítő pedig “elismert végzettségű egészségügyi szakember, például bába, orvos vagy ápoló, aki... képzése során magas szintű készségekre tett szert a normál lefolyású, szövődménymentes várandósságok, szülések és a szülés utáni közvetlen időszak kíséréséhez, illetve a nőkkel és az újszülöttekkel kapcsolatos szövődmények felismeréséhez, kezeléséhez és szakemberhez irányításához”.

Az egészségügyi rendszerben kizárólag a bábák, szülésznők azok, akiknek a képzése kifejezetten a várandós nők, az újdonsült anyák és újszülöttek ellátására irányul. Az lenne az ideális, ha minden szülő nőt egy szakképzett bába láthatna el, mivel a szakemberhiánnyal és túlterheltséggel küzdő egészségügyi ellátórendszerben ők azok, akik a legtöbb időt és figyelmet tudnak az anyákra és az újszülöttekre fordítani, úgy, hogy ezt az időt és figyelmet nagy valószínűséggel nem egy másik páciensüktől veszik el.

A bábák és szülés körüli segítők hatékony működéséhez szükségük van a teljes egészségügyi ellátórendszer támogatására, hogy be tudják szerezni a szükséges gyógyszereket, felszereléseket, orvosi konzultációs lehetőségeket, illetve hogy legyen hová fordulniuk azoknak a nőknek, akiknél a bábák valamilyen speciális ellátást látnak szükségesnek.

Bár az anyai halálozások 90%-a a fejlődő országokban következik be, fontos tudnunk, hogy a fejlett egészségügyi és szülészeti ellátórendszerrel rendelkező európai országokban is lehet még további lépéseket tenni az anyák és a születő gyerekeik egészsége érdekében. Jó példa erre az Egyesült Királyság, ahol évtizedek óta rendszeresen kivizsgálják az anyai halálozást és a szülés körüli többi halálozási és megbetegedési mutatót, részletesen feldolgozva az egyes eseteket, és ezek alapján ajánlásokat fogalmaznak meg, hogy hogyan lehetne tovább javítani az egész gondozási rendszert.

“Egy anya halála, egy fiatal nőé, aki egy boldog életet álmodott és remélt, de meghalt, mielőtt ez az idő eljött volna, az egyik elképzelhető legkegyetlenebb esemény. Halálának rövid és hosszú távú hatásai az életben maradt gyerekekre, párjára, a bővebb családra, a közösségre és az őt gondozó egészségügyi dolgozókra egyszerűen nem becsülhetők túl. Az anyai ellátás jelentős javulása és a magasan képzett, elhivatott szakemberek által nyújtott világszínvonalú gondozás ellenére az anyai egészség még mindig nem egyetemes jog, még olyan országokban sem, mint a mienk, ahol magas színvonalú az anyai ellátás és nagyon alacsonyak az anyai halálozási és megbetegedési mutatók.” - írja az „Anyai életek megmentése – az anyai halálozások áttekintése a biztonságosabb anyaság érdekében 2006-2008-ban” címet viselő brit jelentés.

Az Egyesült Királyságban 60 éve jelenik meg rendszeresen az anyai halálozásokat kivizsgáló jelentés, amelynek eredményei alapján olyan iránymutatásokat fogalmaznak meg a szakemberek, amelyeknek célja az anyai halálozások csökkentése. A 2011 márciusában megjelent, ebben a témában nyolcadikként összeállított jelentés örömmel állapítja meg, hogy a több évtizedes munka eredményeképpen végre a 2006-2008-as időszakban sikerült az anyai halálozások számának csökkenését regisztrálni, méghozzá részben éppen a korábbi időszakok hasonló jelentéseinek eredményeképpen. Ugyanis többek között az olyan egészségügyi okok következtében bekövetkező halálesetek száma csökkent, amelyek megelőzésével, felismerésével, kezelésével kapcsolatban a korábbi jelentések ajánlásokat adtak (konkrétan a tüdőembólia és szülés utáni vérzés az, amivel kapcsolatban a korábban megfogalmazott tanácsok számszerűen kifejezhető eredményeket hoztak a statisztikák javulásában). Az egyes egészségügyi állapotokra vonatkozó konkrét ajánlásokon túl a jelentés segít az egészségügyi adminisztrációnak az általános szakmapolitikai irányok formálásában is.

Az Egyesült Királyság anyai halálozási mutatója a vizsgált időszakban a korábbi 3 éves periódus (kerekítve) 13 ezrelékéről 11 ezrelékre csökkent, vagyis 100 000 anya közül 11 halt meg olyan időszakban, amikor gyermeket várt vagy 42 napon belül szült, és amely esetben a halál oka összefüggésben állt terhességével, vagy állapota súlyosbodott a terhessége ténye vagy annak kezelése miatt, azaz más szavakkal: ha nem lett volna várandós, nem halt volna meg. (A britek módszertana a WHO-nak, az Egészségügyi Világszervezetnek az anyai halálozásra adott definícióját vette alapul).

A brit vizsgálat amúgy figyelembe veszi a véletlenszerűen, a várandóssággal nem ok-okozati összefüggésben bekövetkező haláleseteket is, mivel ezekből is hasznos következtetéseket lehet levonni mondjuk a családon belüli erőszakról vagy a biztonsági öv megfelelő használatáról.

A tanulmány kifejti, hogy a kizárólag a halotti anyakönyvi kivonatok alapján összesített anyai halálozási adatoknak csaknem a kétszeresét vizsgálják, ugyanis az eseteket proaktív módon gyűjtik, például havonta küldenek bizonyos szakembereknek kérdőívet, hogy a meghatározott körülmények között bekövetkező haláleseteket jelentsék. A halotti anyakönyvi kivonatokban ugyanis gyakran nem szerepel a várandósság ténye, vagy az irat nem tárja fel a terhesség, a szülés és a haláleset közötti összefüggéseket. Ezért a szerzők hangsúlyozzák, hogy az anyai halálozás mértékével kapcsolatban az általuk vizsgált esetszám a mérvadó, nem pedig a halotti anyakönyvi bizonyítványokon alapuló statisztika.

Ezen felül fontosnak tartják a halálesettel nem végződő, de annak veszélyét hordozó, súlyos betegségek vizsgálatát is, hiszen egy majdnem halálos kimenetelű komplikáció szintén megrázó az érintetteknek, és szintén nagyon fontos tanulságokkal szolgálhat az egészségügyi dolgozók számára.

A vizsgálatban egyébként részt vesznek az elhunyt anyák gondozásában személyesen részt vevők és független szakemberek is. Véleményük egyöntetűen az, hogy a vizsgálatok nagyon hasznosak és mindenki sokat tanul az esetekből, „a vizsgálatok minden részvevője számára, akármilyen tapasztalattal rendelkezik, akár oktatókórházban, helyi kórházban, a közösségben vagy az anya otthonában dolgozik, tanulságos volt a folyamat”.

Az anyai halálozásokat vizsgálva kiderül, hogy az elhalálozott anyák között az általános népességhez viszonyítva gyakoribb a magasabb anyai életkor, a túlsúly, az általános egészségi állapotukra kedvezőtlen hatású életmód (pl. dohányzás, kábítószer-használat), a hátrányos szociális helyzet, ugyanakkor egyre gyakoribbak az egészségügyi szempontból összetettebb megközelítést kívánó várandósságok. Ezek a tényezők pedig a világ számos fejlődő országára igaz tendenciákat jeleznek, tehát a britek által követett módszertan máshol is követendő példa lehet.

Az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ berkein belül működő testvérszervezetei által kidolgozott, anyai halálozásokat vizsgáló rendszer jelentős mértékben épít a Nagy-Britanniában már 1954 óta alkalmazott rendszerre: “A számokon túl” elnevezésű módszertan célja, hogy ne csak oszlopokban összesített számokban fejezze ki az anyai mortalitási és morbiditási rátát, hanem minden egyes anyai halálozás történetét teljes egészében megismerve minél több érdemi és értékes információt nyújthasson, amellyel más anyák és babák élete megmenthető, az anyai ellátás általános színvonala tökéletesíthető. Ilyen átfogó vizsgálatok jelenleg 54 országban folynak.

Mivel a brit anyai halálozási adatok nagyjából megegyeznek a magyar statisztikai adatokkal, így egy ilyen jellegű vizsgálat hazánkban is hasznos információkkal szolgálhatna, amelyek alapján Magyarország is aktív és érdemi lépéseket tehetne az anyai egészség és a szülés körüli ellátás további javításáért.