Szeretnénk rámutatni, hogy a „Nem tudunk szülni?” címmel 2013. november 19-én megjelent cikk ebben a formájában meglátásunk szerint sajnos nincs összhangban az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) 2009-ben megjelent, A sürgősségi szülészeti ellátás felülvizsgálata című kézikönyvében írottakkal, mindenekelőtt a WHO-nak a császármetszések elfogadható arányára vonatkozó ajánlásával.

A cikk „Megváltozott ajánlás” című bekezdése arra hívja fel figyelmet, hogy „a WHO már három éve, 2010 nyarán megváltoztatta az 5-15 százalékos optimális császármetszési arányról szóló korábbi véleményét”, és ennek alátámasztásra a fenti kézikönyv 25. oldalára hivatkozik. Ez a figyelmeztetés sajnos nem pontos, mert az ajánlásban nem történt lényeges változás, és ez nyilvánvaló, hiszen már a könyv 10. oldalán található egy összefoglaló táblázat a sürgősségi szülészeti ellátás hat eredeti, módosított jelzőszámáról, ezek között szerepel a császármetszések összes szülésen belüli aránya, és ennek elfogadható szintje a WHO szerint továbbra is 5% és 15% között van.

Továbbá a megjegyzés lényeges kérdésekben sajnos félrevezető, mert arra utal, mintha a WHO álláspontja kevésbé határozott lenne a császármetszések magas arányával kapcsolatban. És bár a könyv a 25. oldalán valóban azt találjuk, hogy a császármetszések „optimális aránya ismeretlen”, és „az optimális arányra vagy optimális tartományra nincsenek tapasztalati bizonyítékok”, az utóbbi mondat például azzal folytatódik, hogy „egyre több kutatás mutatja a magas arányok negatív hatásait”. A WHO továbbra is világosan amellett foglal állást, hogy a császármetszések aránya „ne haladja meg a 15%-ot”.

Magyarországon 2012-ben 35% volt a császármetszések aránya (forrás: http://www.csaszarmetszesek.hu/csaszarmetszesek-aranya-korhazankent-2012-2/).

A WHO kézikönyve azzal is foglalkozik, hogy mi az oka a császármetszések magas arányának. Érdemes szó szerint idézni ezt a bekezdést (a szövegben található zárójeles számok a kézikönyvben idézett cikkekre és könyvekre vonatkoznak):

„Több megfigyelő is azon az állásponton van, hogy a császármetszés túlzott használata az egész világon jellemző jelenség (131), és az aránya ezután is növekedni fog, tekintettel arra, hogy a szülészorvosok és a kórházigazgatás félnek a bírósági eljárástól, tekintettel a helyi kórházi kultúrára és a szülészorvosok megszokott gyakorlataira, és tekintettel arra, hogy a fejlett országokban élő nőkre növekvő nyomás nehezedik, hogy nem orvosszakmai okból kérjenek császármetszést (132,133). Ugyanakkor a tapasztalatok egyre világosabban mutatják a császármetszések negatív következményeit: friss tanulmányok szerint azokban az országokban, ahol magas a császármetszések aránya, ott a csecsemőhalandóság és –megbetegedések aránya, és a szülő nő halálának vagy megbetegedésének aránya is magasabb (126-128).”

Sajnálatos az is, hogy a cikk „egyoldalú tájékoztatást” ró fel a Születésház Egyesület honlapjának, mert szerinte az nem ismerteti a tervezett császármetszéssel kapcsolatos kockázatokat. Természetesen a szülést kísérő bábáknak ismernie kell azokat a helyzeteket, amelyben valamilyen sürgősségi beavatkozásra van szükség, ennek kockázatait és feltételeit; és senki, különösen a Születésház Egyesület nem vonta kétségbe a tervezett császármetszéshez való jogot, ahogyan ez a cikk későbbi részéből ki is derül.

Tudjuk, hogy a szülés körülményeinek szabad megválasztása és az erről szóló információk terjesztése különösen fontos a Feminfo számára, ezért hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a cikk fentebb idézett részei nem segítik a lehetőségekről és kockázatokról való pontos tájékozódást.

Üdvözlettel,

Barna Emília és Hudy Róbert.

A Születésház Egyesületről:

http://www.szuleteshaz.hu/a-szuleteshaz-egyesuletrol/