Nem a mi szégyenünk: igazságot akarnak a vigasznők

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Nem a mi szégyenünk: igazságot akarnak a vigasznők

február 24, 2019 - 19:02

Január végén, 92 éves korában meghalt Kim Bok-dong dél-koreai emberi jogi aktivista, aki a második világháború alatt a japán hadsereg által prostitúcióra kényszerített úgynevezett vigasznőknek igyekezett igazságszolgáltatást kivívni, és maga is túlélte a háborús nemi erőszak e formáját. Temetésén Mun Dzsein dél-koreai elnök is megjelent. A mintegy ezerfős menet elhaladt a japán nagykövetség előtt. „Japán kérjen bocsánatot!” – követelte a gyászoló tömeg. Ez ugyanis hivatalos formában máig nem történt meg.

A második világháború alatt a japánok az általuk megszállt területeken – Korea, Kína egyes részei, Indonézia (akkor Holland Kelet-India), Fülöp-szigetek, Tajvan – a becslések szerint mintegy 200 ezer nőt hurcoltak el az otthonukból és kényszerítettek szexrabszolgaságra a katonák számára felállított több száz bordélyházban.

A „vigasznő” eufemisztikus japán kifejezés volt – már amikor nem „hadiellátmány-egységekként” hivatkoztak az emberi mivoltuktól teljesen megfosztott nőkre, akiknek több mint fele a szegény sorsú koreaiak közül került ki. (A Holland Kelet-Indiában elfogott európai nőket a magas rangú tisztek számára tartották fenn.) Aso Tetsuo hadiorvos vallomása szerint eldobható tárgyakként, sőt „nyilvános wc-kként” tekintettek rájuk. A Japán Birodalmi Hadsereg a harmincas években vezette be ezt a gyakorlatot, cinikus módon azzal a céllal, hogy véget vessen a katonák ámokfutásszerű nemierőszak-hadjáratainak. Miután a prostituáltak kevésnek bizonyultak a (természetesen bármi áron, kötelezően kielégítendő) szexuális agresszió levezetésére, tömeges emberrablásokra, fizikai kényszerítésre került sor. Néhány fiatal férfit – többnyire fülöp-szigetekieket – is foglyul ejtettek a saját nemüket előnyben részesítő katonáknak. Jellemző volt, hogy a homoszexualitás büntetése ürügyén erőszakolták őket. Az utolsó ilyen túlélő a 2005-ben elhunyt Walter Dempster volt.

A teljes cikk  olvasható. 

 

 

 

Miért nem elég a tüntetés?

szeptember 16, 2012 - 19:34

Részt vettem már néhány demonstráción, tüntetésen, és feministaként fontosnak is tartom a véleménynyilvánítás ilyen formáját is; vasárnap is ott leszek a Kossuth téren. Ennek ellenére napok óta gyanakvással és kétkedéssel figyelem az eseményeket, hozzászólásokat. Elsőre pozitívnak tűnhet, hogy ilyen sok ember háborodott fel Varga István nőgyűlölő kijelentésén és a többi képviselő cinikus viselkedésén, de nem hiszem, hogy ez a rengeteg nő és férfi tényleg tisztában lenne azzal, miről is van szó.

Akik már nem ünnepelhetnek

december 23, 2012 - 22:12

A karácsonyi készülődés közben szánjunk egy gondolatot arra a 72 nőre, akik az idén már nem tölthetik a családjukkal az ünnepeket. Akik hiányoznak a szüleiknek, a barátaiknak, a gyerekeiknek. Akik agyonverve, megfojtva, felgyújtva, vagy éppen elvágott torokkal az újságok "bulvár" rovataiban végezték, mert partnerük vagy volt partnerük "szerelemféltésből" megölte őket. És szánjunk egy gondolatot azokra a nőkre is, akik élnek ugyan, de ki vannak téve a veszélynek, hogy a következő NANE felvonuláson őket is vörös sziluettként hordozzuk. Tegyünk ellene, jövőre tegyünk még többet.

"A pártok (mind!) szűrjék ki maguk közül a bántalmazókat!" - Dr. Wirth Judit beszéde

május 24, 2013 - 18:48
Wirth Judit (Fotó: Kati Holland)
Magyarországon a nők és gyerekek elleni családon belüli erőszak szégyenteljesen van szabályozva. Nincsen ellátórendszer az áldozatoknak, nincsenek ismeretek a jogalkalmazók fejében, a hatóságok legtöbbször a józan észt és bármely jóérzésű laikust megszégyenítő tudatlansággal és rosszindulattal állnak az áldozatokkal szemben, és megértéssel és megengedéssel az elkövetők oldalán.
 
Magyarországon 10 éve igyekeznek elodázni, hogy valóban működő jogszabályok szülessenek, és az áldozatokat valóban segítő intézmények jöjjenek létre.

Az anyákért, akiknek elrabolták a gyerekeit - Dr. Spronz Júlia beszéde (Onebillionrising Budapest)

február 20, 2014 - 17:32

 

Jó sokan vagyunk, ezt örömmel látom, de sajnos jónéhányan fájóan hiányoznak közülünk. Elsősorban is az a hetven nő, aki évente meghal Magyarországon párkapcsolati erőszak miatt. Ez a hetven lehetne kevesebb is: például Amerikában negyven, Németországbn tizennyolc, Spanyolországban csak tizenhat. Mindez azért, mert ott sikerült megtalálni azt a jogi keretet, a beavatkozásnak azt a módját, ahogy csökkenteni lehet ezt a számot.

Rendőri fellépés: ligetvédők vs. bántalmazók - a Nőkért Egyesület nyilatkozata

július 07, 2016 - 20:34
Keresztes Magdi fotója (Facebook)

A Nőkért Egyesület felháborodottan konstatálja, hogy a környezetpusztítás és az önkényes kormányprojektek társadalmi egyeztetés nélküli kivitelezése ebben az országban jóval fontosabb, mint a családon belüli erőszak áldozatainak védelme. Az erőszakmentesen tiltakozó Ligetvédőket igen határozottan, keménykedve, jogsértésektől sem visszariadva bilincsben elhurcolják a marcona rendőrök - nem értjük, vajon hol ez a gyorsaság, vehemencia és hatékonyság, amikor nőket, gyerekeket verő, erőszakoló, terrorizáló bántalmazókat kellene elvinni?