Edith Södergran finn költő (1892–1923)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Edith Södergran finn költő (1892–1923)

április 09, 2017 - 14:33

Szentpétervárott született finn szülőktől, akik a svéd nyelvű kisebbséghez tartoztak. Német nyelvű iskolába járt, ahol franciául, oroszul és angolul is megtanult. Első, Dikter című kötete 1916-ban jelen meg. Műveiben újfajta, modern nyelvet teremtett, és igen hamar az egyik legkedveltebb költő lett, aki mindmáig rendkívül népszerű. Magyarul több verse olvasható folyóiratokban és A táj változásai (finnországi modern költők antológiája című kötetben. 31 éves korában, tüdőbajban halt meg.

Néhány munkája:  Septemberlyran, Rosenaltaret, Framtidens skugga. 

 


A fájdalom 

A boldogságnak nincs dala, gondolata, a boldogságnak semmije sincs.
A boldogságot üsd meg, és darabokra hull, mert a boldogság reves.
A boldogság az alvó hajnali kertben lágy susogás,
a boldogság mély mennyei kéken felhő-ábra, átsuhanó,
a boldogság a rét, mely szunnyad a déli verőn,
vagy a végtelen ár meredek sugarak zuhatagában.
A boldogság tehetetlenül alva piheg, nem tud semmiről.
Ismered a fájdalmat? Erős, keze titkon ökölbe szorítva.
Ismered a fájdalmat? Bár szeme sír, nevetése erőt ad.
A fájdalom adja mindazt, ami kell –
tőle kapjuk a holtak országához a kulcsot,
s ő a habozót a kapun szelíden-betaszítja.
A fájdalom adja a gyermeket, ő virraszt az anyával,
s jegyesek gyűrűjét kalapálja aranyból.
A fájdalom mindenen úr, töprengők ráncait ő kisimítja,
ő ékíti lánccal a vágyott nőt s diadémmal.
Ott áll, szeretője szobájából ha kilép a férfi...
A fájdalom kedvenceinek mit is ad még?
Többről nem tudok én.
Tőle a gyöngy, a virág, tőle a dal meg az álom,
tőle van sok ezer hiú csók,
és amaz egy, mely a tiszta valóság;
tőle nem-mindennapi lelkünk, sok furcsa vonásunk
s tőle az élet minden fő adománya:
szeretet s egyedülség és a halál.

Tótfalusi István fordítása 

 


Vágyom a Honba mely nincs sehol

Vágyom a Honba mely nincs sehol,
mert meguntam kívánni mindent mi van.
Ezüst versekben szól nékem a hold
a Honról mely nincs sehol;
a Honról hol csodásan teljesül minden óhajunk,
a Honról hol lehullnak minden láncaink,
a Honról hol sebzett homlokunkat
a hold harmata hűvösíti.
Lázas bolyongás volt az életem,
de egyet elértem s bizton megtaláltam:
utat a Honba mely nincs sehol.

A Honban mely nincs sehol
ott jár tündöklő koronás szerelmesem.
Ki az én szerelmesem? Sötét az éjszaka,
a csillagok remegtek válaszul.
Ki az én szerelmesem? Mi a neve?
Egyre magasodnak az égnek boltjai,
egy embergyermek irdatlan ködökbe fullad,
s válasz nélkül marad.
De az ember maga a tudás,
karját fölnyújtja minden egeken.
S ím jő a válasz: én vagyok kit szeretsz most és mindörökké.

Szente Imre fordítása

 


Egy kívánság

Ezen a napsütötte világon
valahol egy macska hunyorog a napba
egy kerti padon, erre vágyom…
Leülnék arra a padra
egy keblembe rejtett levéllel,
egyetlen rövid levéllel.
Ez az álmom…

Orbán Krisztina fordítása 

 


A csillagok

Amikor leszáll az este,
a lépcsőn állok és hallgatok,
a kertben a sok csillag pezseg,
én a sötétben állok benn.
Hallod a csengést? Egy lehullott.
Ne menj ki mezítláb a fűbe,
a kertem szilánkokkal van tele.

Orbán Krisztina fordítása

 


Te, aki sosem hagytad el kerted birodalmát

Te, aki sosem hagytad el kerted birodalmát,
álltál-e a kerítésnél vágyakozva valaha,
nézted-e, ahogy álmodó ösvényeken
kékbe csavarodik az éjszaka?

Nem a soha el nem sírt könnyek
égtek a nyelveden, mint a tűz,
mikor az ismeretlen utak felett
egy vérvörös nap eltűnt?

Orbán Krisztina fordítása

 


Északi tavasz

Minden légváram elolvadt, mint a hó,
minden álmom elcsorgott, mint a víz,
mindabból, amit szerettem, csupán
a kék ég és néhány sápadt csillag maradt.
A szél lassan mozog az erdőben.
Megpihen az üresség. Hallgat a tó.
Az öreg fenyő éberen áll, álmában
egy fehér felhőt csókolt, rá gondol.

Orbán Krisztina fordítása

 


Erdőmélye

A mélabús erdőben
lakik egy beteg isten.
Az erdő mélyén a virágok oly sápadtak
és a madarak oly riadtak.
Miért suttog figyelmeztetően a szél,
miért sötétlik komor sejtésektől az út?
Az árnyékban hever a beteg isten
és kegyetlen álmokat álmodik…

Orbán Krisztina fordítása

 


A Pokol

Ó, milyen pompás a Pokol!
A pokolban senki sem szól a halálról.
A poklot a föld mélyébe falazták
és izzó virágok díszítik…
A pokolban senki sem mond üres szót…
A pokolban senki sem iszik és senki sem alszik,
senki sem szórakozik és senki sem ül nyugodtan.
A pokolban senki sem beszél, de mind kiabál,
ott a könnyek nem könnyek és a bánat erőtlen.
A pokolban senki sem beteg és senki sem fáradt.
A pokol változatlan és örök.

Franyó Zoltán

 


Az idegen országok

A lelkem úgy szereti az idegen országokat,
mintha nem lenne hazája.
A nagy kövek, amelyeken a gondolataim nyugszanak,
távoli országban állnak.
Aki a lelkem kemény táblájára
a rendkívüli szavakat írta, idegen volt.
Napokon és éjszakákon keresztül fekszem
és soha meg nem történt dolgokra gondolok:
szomjas lelkem egyszer inni kapott.

Orbán Krisztina fordítása

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Nem félte szívem az igazság láncait" - Anna de Noailles (1877–1933)

augusztus 11, 2010 - 23:30
Anna de Noailles Philip de Laszlo magyar származású festő képén (1913)

Apja román származású, havasalföldi vajda fia, anyja görög származású zenész. 20 évesen feleségül ment egy francia arisztokratához, egy fiuk született. A költőnő a párizsi szellemi elit rendkívül népszerű tagja volt, barátai közt tudhatta Colette-et, Marcel Proust-ot , Paul Valéry-t és André Gide-et. Portéját számos korabeli híres festő megfestette, itt László Fülöp, magyar származású londoni portréfestő művét láthatjuk. Rodin szobrot készített róla. Irodalmi teljesítményét számos elismeréssel díjazták,közülök többet is első nőként nyert el. 56 évesen halt meg.

„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

július 24, 2010 - 16:36
1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.
 

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.