Első bajnoki aranyérmét 1940-ben nyerte a 100 méteres hátúszásban. 1948-ban a londoni olimpián negyedik volt a rövidebb hátúszószámban és ötödik a 4x100 m-es gyorsváltóban. A helsinki nyári játékokon 1952-ben a világcsúcsot úszó 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként nyert olimpiai bajnokságot. A 200 méteres hátúszásban ő volt az első három percen belüli úszónő. Egyéniben 24, váltóban 6 országos bajnokságot nyert, az FTC örökös bajnoka. A Testnevelési Főiskolán 1963-ban edzői oklevelet szerzett. Az ELTE testnevelőtanáraként dolgozott, de sportvezetőként is sokat tett a sportágért: 1971-től a MÚSZ alelnöke, 1971-72 között az úszóválogatott szövetségi kapitánya és 1974-től húsz éven át az Európai Úszó Liga elnökségi tagja volt.