Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet
A. A volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú. ...És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.
Íme a története, saját szavaival:
"Nem akkor váltam el, amikor kellett volna, öt év házasság után és egy majdnem hároméves gyerekkel, hanem - mivel a (volt) férjem vallásos, és erkölcsi okokra hivatkozva nem tartotta megoldásnak a válást - csak most, kilenc, házasságban töltött év után. Miután rájöttem: nem érdekel, hogy ő mit tart megoldásnak, ha én közben belerokkanok, elköltöztem az utolsó közös albérletünkből. Hét éves gyerekünkről együtt gondoskodunk.
Ezután félmagányos hónapjaim következtek, mert még nem akartunk összeköltözni a sok éve szeretett és várt, régi/új párommal. Boldog vagyok vele azóta is. Sőt, egy kicsit belegömbölyödtem a boldogságba, mivel gyermeket várunk - reménykedős napok, hetek, aztán lassan hónapok jöttek, jönnek.
Beadtam a válókeresetet, majdnem tíz hónap különélés után, idén áprilisban. A bontóper első felvonására június 7-én került sor. Tájékozódtam előtte, hogy milyen módon lehet az apaság vélelmét a lehető legegyszerűbben megdönteni, mivel esetünkben mindenki ugyanazt állítja: a november elején születendő kisbaba apja a jelenlegi párom, aki nagyon is szeretné, hogy az ő nevét viselje a gyerek. A volt férjem meg egyáltalán nem szeretné. Ez eddig elég egyszerűen hangzik, ugye?
Tündéri kedves, megértő bírónő hallgatta végig a sztorinkat, majd jegyzőkönyvbe vette a volt férjem állítását, miszerint nem ő az apa, valamint azt is, hogy tudott a kapcsolatomról és a várandósságomról is. Azonban - mondta a bírónő sajnálkozva - „nem tehetünk semmit a baba születése előtt, a gyerek a volt férj nevén lesz anyakönyveztetve, utána kérelmezhetik a név megváltoztatását és az apaság vélelmének megdöntését”. És felhívta rá a figyelmünket, hogy ezt az anya (mint mindenkori „ellenérdekelt” ÉS biztos pont) nem teheti meg, csakis és kizárólag a volt férj. Itt merül fel a logikus kérdés: miért lesz a gyerek neve ugyanaz, mint a volt férjemé? Hiszen szeptemberben jogerőre emelkedik a házasság felbomlása, valamint a vérszerinti apa örömmel válallja közös gyerekünket. Ám a baba a válás kimondása utáni 300 napon belül fog megszületni - így hiába állítja három, büntetőjogi felelőssége teljes tudatában lévő állampolgár ugyanazt, a jog, valamint a jogalkotók tesznek rá. Egy módja lenne, hogy ezt a hercehurcát kikerüljük: össze kell házasodni. Vagyis a hatályos magyar jog szerint így kéne alakulnia a történetnek: elválok szeptemberben, házasodom októberben (kötelező 30 nap az átfutás), szülök novemberben. (Megzakkanok decemberben?).
Nem rossz. De köszönöm, soha többé. Én papír nélkül szeretem.
Kicsit elgondolkodtam azért... Ha a volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú.
És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. Mindegy, mostanra már kiderült, hol a mosdó, meg hol lehet ásványvizet és kávét inni... Különben is, kismamáknak ideális program ez. Amúgy csak otthon ülnének a pocakjukat simogatva, mint az köztudott, és lógatnák a lábukat.
Szeptemberben lesz a bontóper második, egyben utolsó tárgyalása, ekkor mondják ki a válást. Ezután beadom a kérelmet névváltoztatásra, hogy legalább én önazonos legyek. Személyi, lakcímkártya, taj-kártya, adókártya, jogosítvány - ugyanezt bejelentem a bankban és a munkahelyemen, és a terhesgondozóban is, valamint a Magyar Államkincstárnak, az anyasági juttatások folyósítása okán. (Utóbbit gyermekágyi segélynek nevezik, további jó kérdés, hogy mitől segély az a juttatás, ami két év munkaviszonyhoz kötött...)
Novemberben megszületik a baba, és hogy egy icipicit bonyolítsunk még az anyakönyvezésen: intézeten kívül, ami jelenleg Magyarországon felemás módon szabályozott, azaz jogilag finoman szólva is problémás. Születendő gyermekünknek tehát két-három hónap alatt lesznek meg a papírjai. Addigra meg is változtatom a nevét, azaz újraigénylem a papírokat - ugyanazokat a köröket járom vele is végig, mint a saját esetemben.
A gyermekágyról régen azt tartották: a nő töltsön két hetet ágyban, két hetet a szobában és két hetet a házban. Én mostanság csak két nap pihenést szeretnék. Dolgozom, gyereket nevelek, háztartást vezetek, közben vizsgálatokra és bíróságra járok. Szóval ez eddig még nem jött össze.
Mindegy, igyekszem nem aggódni. Akárhogy hívják majd, a miénk, és szeretjük. Mostanában meg úgyis mindent átneveznek..."
Ezzel a cikkel olyan jogi visszásságokra szeretném felhívni a figyelmet, melyek kedvezőtlenül, sőt, hátrányosan érintik az anya, a nemző apa, és a születendő gyermek jogait.
A házassági jogok megszűnésével elvben megszűnik a házasságon alapuló apai vélelem is - ez azt jelenti, hogy a korábbi házastárs nem gyakorolhat apai jogot a tőle elvált nő gyermekére, gyermekeire, melyek későbbi kapcsolatból születnek. Ám ez csak abban az esetben van így, ha a születendő gyermek vélelmezett fogamzásának ideje nem esik a házasság idejére.
Kinek az érdekét szolgálja az, hogy cselekvőképes, büntetőjogi felelősségük tudatában megnyilvánuló emberek állításait (az anyáét, az apáét és a volt házastársét egyidejűleg!) nem veszik figyelembe ebben az ügyben? Az övéket, és a születendő gyermekét semmiképp.
Szeretném felhívni a tisztelt törvényhozók figyelmét, hogy az 1952. évi IV. törvény - mely jelenleg hatályosan szabályozza a házassági, családi jogokat a házasság megszűnése esetén – felülvizsgálatra és kiegészítésre szorul.
Az esetre vonatkozó hatályos jogszabály
1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról
35 § (1) A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. A házasság érvénytelensége az apaság vélelmét nem érinti.
(2) A vélelmezett fogamzási idő a gyermek születésének napjától visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával. Bizonyítani lehet azonban, hogy a gyermek fogamzása a vélelmezett fogamzási idő előtt vagy után történt.
(3) Ha a nő házasságának megszűnése után újból házasságot kötött, az újabb házasságának fennállása alatt született gyermeke apjának akkor is az újabb férjet kell tekinteni, ha a korábbi házasság megszűnése és a gyermek születése közt háromszáz nap nem telt el. Ha azonban ez a vélelem megdől, a gyermek apjának a korábbi férjet kell tekinteni.
(További vonatkozó paragrafusok: 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról 36 § és 37 § .)